Modern világunkban a személyes boldogság kérdése igen meghatározó, talán jobban, mint eddig bármikor. Határaink egyre inkább kitolódnak, napról napra kevesebb dolog számít nem helyénvalónak, cikinek, netán elítélendőnek, mondván, „ha ő ettől boldog, hadd csinálja”. Erre az Egyház válasza az szokott lenni, hogy az igazi boldogságot keresztényként élhetjük meg. Igaz-e ez?
A feminista narratívában előkelő helyen szokták emlegetni a Bibliát mint a nők elnyomásának egyik fő kulturális gyökerét. Miért alakult ki a nőket semmibevevő kereszténység sztereotípiája, hiszen Jézus egészen mást tanít? Sőt. Nagyobb feminista mindannyiunknál.
A tíz éves lányok 81%-a diétázott már életében. Az Egyesült Államokban körülbelül nyolc millió ember küzd evészavarral. Mindezek mellett megemlíthetjük, hogy a plasztikai műtétek népszerűbbek mint valaha. Elégedetlenek vagyunk a testünkkel, a személyiségünkkel, az életünkkel. Irigykedünk a népszerű emberekre a közösségi oldalakon, a modellekre a magazinokban. A megjelenésük tökéletes, a mosolyuk kábító, hosszú póklábaik vannak és mindig ragyog a bőrük. Ezek után nem csoda, ha önsanyargatásba kezdünk, hiszen mindenhol azt sugározzák felénk, hogy nem vagyunk elég jók. Azaz nem mindenhol. Isten az igéjén keresztül szeretne minket megszólítani és felrázni ebből kábulatból.
Női cipők kopogása töri meg a vasárnap esti csendet Budapest szívében: idősödő asszony siet kis lábaihoz képest nagy léptekkel. Szolid, de ünnepi ruhát vett fel a mai alkalomra, bárki kitalálhatja, hogy számára fontos találkozóra készül: lassan őszülő haját kontyba szedve, legszebb fülbevalóját felvéve. Másnak talán egyszerű bizsu, az ő anyagi lehetőségeihez képest a legnagyobb érték.
Miről lehet bennünket keresztényeket megismerni? Mások vagyunk, mint a nem keresztények? Van valami különleges ismertetőjelünk? Kéne, hogy legyen? Úgy érzem, sokszor rossz oldalról közelítjük meg ezeket a kérdéseket. Ha elsajátítanánk egy új szemléletet ezzel kapcsolatban, sokkal szabadabban és hitelesebben élhetnénk keresztényként a világban.