Kereszténység – valódi boldogság?

Modern világunkban a személyes boldogság kérdése igen meghatározó, talán jobban, mint eddig bármikor. Határaink egyre inkább kitolódnak, napról napra kevesebb dolog számít nem helyénvalónak, cikinek, netán elítélendőnek, mondván, „ha ő ettől boldog, hadd csinálja”. Erre az Egyház válasza az szokott lenni, hogy az igazi boldogságot keresztényként élhetjük meg. Igaz-e ez?

Ha ezt a gondolatot egy vallástalan, világi személlyel osztjuk meg, valószínűleg nem erőteljes bólogatásba kezd, ehelyett értetlenkedve, vagy leginkább gúnyosan reagál. Lehet, hogy nem is teljesen ok nélkül. Hiszen, ha belegondolunk, keresztényként tényleg jóval kötöttebben, szabályozottabban élünk világi társainknál. Ők mindennapjaikat gyakran sokkal oldottabban – mondjuk ki: lazábban – élik, mint mi. Legalábbis látszólag mindenképpen, mivel nekik saját elképzeléseiken kívül a társadalmi elvárásokhoz kell még igazodniuk, nekünk ott vannak még az Istentől kapottak is. Azoknak pedig vagy meg tudunk felelni, vagy nem.

Mindenesetre elveink miatt gyakran érezhetjük nyomás alatt magunkat, hiszen szeretnénk hitelesek lenni önmagunk és mások előtt is. Ezt a problémát világi barátaink megspórolják maguknak, ezért érthető, hogy gyakran tűnnek boldogabbnak, szabadabbnak, mivel rövidtávon valóban egy sokkal kényelmesebb életmódra vannak berendezkedve.

Azonban a látszat csal. Ugyanis egy igen fontos részlet mellett ilyenkor elsiklunk: anyagi világunkban minden véges. Előbb-utóbb minden és mindenki a múlté lesz. Ebből adódóan nem hívő barátaink csak mulandó körülményekre – és szerintük mulandó személyekre – tudnak alapozni mindent, többek között boldogságukat is. Ezzel szemben a mi boldogságunk biztos, állandó alapokkal rendelkezik. Ugyanis Isten által valósul meg. Ő pedig földi életünkben is folyamatosan jelen van – még ha nem is érezzük mindig így. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy történhet velünk akármi, a végső boldogságban mindig van okunk reménykedni, és az aktuális nehézségekkel sem kell soha sem egyedül szembenéznünk.

Persze a helyzet ennél összetettebb, hiszen mi sem tudjuk teljesen elszakítani magunkat a világi történésektől. Nem is lenne egészséges. Ki ne akarná szeretteinek a legjobbakat, ki ne vágyna arra, hogy biztonságban, emberi körülmények között éljen? Nekünk, keresztényeknek ebben a világban is a minél teljesebb boldogságra kell törekednünk, a legtöbbet kihozni önmagunkból, tartsuk is magunkat ehhez.

Hívők és nem hívők is rájönnek egy idő után, hogy ebben a világban tökéletes boldogság nem létezik, legfeljebb közelítünk hozzá, mindenki a maga útján. Mindannyiunkkal történhetnek, és történnek is rossz dolgok, a kérdés az, hogy reagálunk rájuk. Ez alól a keresztények sem kivételek. Sőt, hitünk miatt gyakran az átlagnál sokkal több megpróbáltatásnak vagyunk kitéve.

És itt jutottunk el a keresztény boldogság képéhez. Ugyanis a fentiek rámutatnak, hogy emberi korlátaink révén a teljes boldogságot ezen a világon nem tudjuk megélni, keresztényként sem. Azonban mi joggal reménykedhetünk abban, hogy amikor jön a végállomás, eljutunk a valódi boldogságra, ha földi napjainkban teszünk érte. Sok sikert hozzá mindenkinek!

Kováts Gábor

Kép forrása: Freepik

hirdetés