Tízezren a 777-ért kampány
Blog, Harmati Dóra

A kereszténység és a feminizmus

A feminista narratívában előkelő helyen szokták emlegetni a Bibliát mint a nők elnyomásának egyik fő kulturális gyökerét. Miért alakult ki a nőket semmibevevő kereszténység sztereotípiája, hiszen Jézus egészen mást tanít? Sőt. Nagyobb feminista mindannyiunknál.

Ha szeretnénk megérteni a keresztény tanítást, akkor nem lehet kiragadni részleteket a Bibliából. Egy egészként kell látnunk, különböző szakaszokkal. Kezdetben minden tökéletes volt, Isten jelenlétében, a paradicsomban.

„Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”(1Móz 1,27)

Fontos elolvasnunk a folytatást is, hiszen a paradicsom idilli állapotát össze kell vetnünk a bűnbeesés következményeivel. Ez pedig a nemi szerepek megjelenése, melyek addig nem léteztek. A férfi fáradságos munkára lesz kárhoztatva, a nőhöz pedig így szól Isten: „fájdalommal szülöd gyermeked” és férjed „uralkodni fog rajtad”. Isten egyenlőnek teremtette a férfit és a nőt, de a bűnbeeséssel ez az állapot megszakadt, a férfi uralkodó szerepbe került. Ez a büntetés keseríti meg az életünket és éppen ez az, ami ellen keresztényként küzdenünk kell. Krisztus maga adott példát az embereknek arra, hogyan bánjanak a nőkkel. Az akkori társadalomban elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi szóba álljon a nőkkel, egyenrangú félként beszélgessen velük. Jézus a botrányt odáig fokozta, hogy női tanítványai is voltak. Figyelnünk kell rá és követni a példáját. Jézus lehetőséget adott az embernek arra, hogy visszataláljon a paradicsomba. Ebben a tökéletességben pedig a férfi és a nő egyenlő. Gondoljunk csak a nem keresztény országokra. Kinek van szava egy muszlim családban? És egy indiaiban? Kínában sok esetben abortálják a lány magzatokat, mert a fiú gyermeknek nagyobb presztízse van.

Mindezekkel szemben a kereszténység csak annyit mer megállapítani, hogy a nő egyik feladata a szülés. Ami logikus, hiszen kié másé legyen? A férfié? De sokan kritizálják Pál apostolt is, amikor kiragadják a következő mondatot:

” Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek” (Ef 5, 22-23a)

Nem vitatom, meredek kijelentés, csakhogy el kell olvasnunk a rögtön előtte álló mondatot is.

“Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Ef 5,21)

Így már egészen más értelmet nyer a dolog. Pál nem a férfi uralomra buzdít, hanem egy partneri kapcsolatra. Ha tovább olvassuk az igeszakaszt, akkor észre kell vennünk, hogy Pál a férfi feladatát is kiosztja, de nem is akárhogyan:

” Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Ef 5,25)

Pál nemcsak a feleségük iránti szeretetre szólítja fel a férfiakat, hanem önfeláldozó szeretetre! Egy zsarnoknak nem kell szeretnie az alattvalóját, pláne nem önfeláldozóan…

Nem tudunk elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy minden szöveget az adott kulturális környezethez és időhöz mérten kell nézni. A zsidó hagyományokból kiindulva teljesen egyértelmű volt, hogy a férj a család feje, az ő szava a döntő. Ez nagyon sokáig még nálunk, Európában is teljesen egyértelmű és természetes volt. De képzeljük csak el az akkori Izraelt! Csak pár évvel vagyunk Jézus halála és feltámadása után! Adott egy zsidó kultúra, ahol a férfinak van szava és ez gyökeresen beleivódott a társadalom gondolkozásába. Teljesen egyértelmű volt, hogy a férfi megmarad családfőnek, az viszont már nagyon is újszerű, sőt, botrányos volt, hogy egy férfi engedelmeskedjen a feleségének! Márpedig Pál erre buzdít! Nincs itt semmilyen elnyomás, csak reform.

De mi érvényes a 21. századra? Ha finoman megemlítjük, hogy a nő biológiai adottságai véletlenül tökéletesek arra, hogy továbbadja az életet, akkor gonosz elnyomók vagyunk? Márpedig ez tény és egy hatalmas csoda, de nem akarunk senkit bebörtönözni! Látnunk kell, hogy a modern kor felborította azt a harmonikus egyensúlyt, ami olyan szépen működött idáig. A férfi dolgozott, pénzt keresett, a nő pedig otthon maradt, vezette a háztartást és vigyázott a gyerekekre. Amíg a körülmények mást nem tettek lehetővé, addig ezzel nem volt semmi probléma. De a világ és a tudomány fejlődésével már nemcsak fizikai, hanem szellemi munkáról is szó lett és történetesen egy fizetésből már nem lehet eltartani egy családot. Új egyensúlyt kell találni a megváltozott körülményekben. Egy nő már nem tud csak a gyerekekkel és a háztartással foglalkozni. Több helyen zsonglőrködik egyszerre. Munka, gyerek, háztartás. A kereszténység nem azt mondja, hogy vissza kell szorítanunk a nőket a háztartásba és rájuk zárni az ajtót. Egymás tisztelete és önfeláldozó szeretete azt követeli meg tőlünk, hogy segítsünk a másikon, együtt, partnerekként vállaljuk a közös feladatokat. Mert a kereszténység ezt tanítja, nem az elnyomást.

(kép forrása: pinterest.com)

Harmati Dóra

Borítókép: L022651

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

hirdetés

2 hozzászólás

  • Válasz Gazella 2017. 02. 04. 16:03

    A feminizmus egy felforgató marxista mozgalom, Krisztust feministának nevezni blaszfémia. Az Úr és a követői is eléggé sok dolgot felforgattak, ha akarják, a nemi szerepeken is változtathattak volna. A Szentírásból világos – már ha nem feminista szemüvegen keresztül nézzük -, hogy a férfi a családfő. Nem az a büntetés, hogy a férfi a fő, hanem az, hogy a bűn következtében ezzel visszaélhetnek. A visszaélések ellen kell küzdeni, nem a férj fősége ellen. “Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.” A vitatkozóknak pedig hozzáteszi: “Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.”

    Miért nem vagyok feminista? Leírom itt bővebben: http://prochristo.blogspot.hu/2017/01/miert-nem-vagyok-feminista.html

  • Válasz utkereso ateista 2019. 07. 03. 17:28

    Nagy szerencse, hogy itt vagy, egyébként ki mondaná meg, mi blaszfémia és mi nem az.