Blog, Harmati Dóra

Tévhitek a keresztény emberekről

A kereszténység hatalmas múlttal rendelkezik, így nem csoda, hogy az emberekben keverednek a különféle ismeretek, tévhitek, félinformációk. Azonban nagy hiba, ha ezeknek nem nézünk utána, külső szemlélőként hangosan ítélkezünk és olyan dolgokat állítunk a keresztény emberekről, amik egyáltalán nem állják meg a helyüket! Ebben az írásban megpróbáltam pár tévedést összeszedni és válaszolni rájuk.

A keresztények betegesen rettegnek a Gonosztól

Ez egy nagyon gyakori, téves elképzelés és eléggé nevetséges képet fest a hívekről. Igen, hiszünk abban, hogy Isten mellett a Gonosz is jelen van ebben a világban. Igen, ezért nem vagyunk hajlandóak olyan dolgokkal foglalkozni (jóslás, horoszkóp, ezoterika, szellemkergetés, asztaltáncoltatás, tetemre hívás), melyek hitünk szerint a gonosztól (sátán, lucifer, bukott angyal, sötét erő, hívd, ahogy akarod) valóak. De tovább megyek, a Biblia kifejezetten tiltja az ilyen cselekedeteket. Mert nagyon-nagyon de nagyon veszélyesek és ez nem vicc, tudomásul kell venni. Számtalan lelkész, pap, vagy lelkigondozó tudna neked mesélni olyan emberekről, akik az ilyen sötét erők hatalma alatt voltak. Azonban a keresztény embernek nem kell félnie a gonosztól, mert az Úr oltalma alatt van és ha nem nyúl ilyen cselekedetekhez, akkor a sátánnak nincs felette hatalma. Ez ilyen egyszerű és a hívő ember így igyekszik élni az életét. Az nem beteges rettegés, ha valaki tisztában van a gonosz hatalmával. Egyszerűen tudjuk, hogy ez van, létezik és nagyon veszélyes. De ennek ellenére nem úgy töltjük a napjainkat, hogy rettegünk a szobánkban a takaró alatt…

A keresztények nem élvezhetik az életet, mert az összes jó dolog meg van tiltva

Megint abból a téves elképzelésből indultunk ki, hogy az összes keresztény egy kolostorban él és nem érintkezik senkivel, folyamatosan böjtöl, imádkozik és ráadásul ostorozza magát, azért, hogy véletlenül se legyen boldog. Röviden tömören: nem. Tapasztalatból mondom, hogy ha Krisztussal éled az életedet, akkor az olyan boldogságot és örömöt ad, amit semmi más nem tud felülírni! Mert mit is kéne élveznünk, ami „tiltva” van? Attól legyünk boldogok, hogy hányásig isszuk magunkat és egyéjszakás kalandjaink vannak? És most nagyon sarkítottam, mert csak a végletek nem férnek bele a keresztény életbe, hiszen (meglepetés) a keresztény ember iszik alkoholt, szokott táncolni és nem él szüzességben élete végéig. (Jó, a cölibátus kivétel, én most az átlag hívekre gondolok. Egyébként a szexualitással más cikkekben fogunk foglalkozni, tehát ezt most nem fejtem ki részletesen.) Tehát, ha keresztényként eljutsz a megtérésig és befogadod Krisztust az életedbe, akkor ő segít abban, hogy különbséget tudjál tenni a helyes és helytelen között. Ez pedig egyáltalán nem okoz szenvedést, sőt, addig nem tapasztalt boldogságot és örömöt ad!

hirdetés

A keresztények tökéletesek (legalábbis annak kéne lenniük)

Ez egy nagyon furcsa elképzelés. Elvárják tőlünk, hogy folyamatosan tökéletesek legyünk, tehát nem hibázhatunk. Pedig a keresztény ember is ember, aki folyamatosan küzd önmagával. Vannak hibáink és igyekszünk javítani rajtuk. Ettől függetlenül fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy nagyon sok keresztény még nem fogadta be Krisztust az életébe. Lehet, hogy ebben nőtt fel és jár templomba, de csak megszokásból és tudatos döntést még nem hozott Isten mellett. Az ilyen személyek viselkedéséből adódóan nagyon sok olyan szituációt éltem meg, amiben egy keresztény ember nem úgy viselkedett, ahogyan azt a világi szemlélő elvárta volna tőle. Érdekes, hogy sokszor a világi emberek sokkal jobban tudják, hogy egy hívőnek hogyan kéne viselkednie, és az ilyen helyzetekben ennek hangot is adnak. Figyeljünk a kritikára és ne zárkózzunk el tőle, hiszen a hibáinkat és bűneinket ismerve/felismerve tudunk csak közelebb kerülni Istenhez!

Összességében nagyon sokan a tiltásokat látják a keresztény hitből. Valamit, ami korlátoz abban, hogy kiéld a hedonista hajlamaidat és „élvezd” az életet úgy, ahogyan azt a világ elvárja tőled. Hadd idézzem egyik tanáromat, aki a jogot és a vallást hasonlította össze. Véleménye szerint ez a kettő nagyon is hasonló. Gondolj csak bele: állsz a közlekedési lámpa előtt. A piros és a zöld fény váltakozik. Ha piros van, nem mehetsz át az úttesten. Ezt tiltásként is felfoghatjuk, hiszen korlátoznak minket a döntési szabadságunkban! “Akkor megyek át, amikor akarok, szabad ember vagyok!” Azonban azért ég a piros lámpa, hogy megvédjen téged az autóktól. A zöld lámpa pedig megadja neked azt a szabadságot, hogy nem kell félned, nem fognak elütni. Neked szabad akaratod van arra, hogy figyelembe veszed-e a jelzéseket. A kereszténység nem a piros lámpa korlátozását jelenti, hanem egy szabadságot! Nem egy várfalat, ami elzár a jótól és a külvilágtól, hanem Isten óvó kezeit, melyek körülölelnek és megvédenek attól, hogy elüssön egy kamion.

Ha kifejezetten a katolikus vallással kapcsolatban vannak kérdéseid, akkor olvasd el Hodász András atya három részes blog-sorozatát, melyekben gyakran elhangzó téves állításokat cáfol meg.

(Kép: lengyelnet.hu)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás