Hogy is van ez? Bálint vagy Valentin? Szent vagy nem szent? Angolszász vagy magyar? Ünnepeljük vagy sem? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ.
Kategória
Blog
Szerkesztőségünk több tagja is a Szentföldön tartózkodik zarándoklaton. Hamarosan olvashatjátok írásaitokat, addig azonban videóüzeneteiket mutatjuk be Nektek – íme Martí Zoltán főszerkesztő rövid bejelentkezése.
Szombaton, február 11-én emlékeztünk az 1858-as események kezdetére, még pedig arra a Mária-jelenésre, ami Lourdes kis falucskájában történt. A Massabielle–barlangban történt találkozások Bernadett és Mária között napjainkban is meghatározó és a jövőbe mutató események.
Állsz az úton. Még egy tapodtat sem léptél előbbre, de tudtál döntést hozni. Ha meg tudtad hozni a magad
számára azt a döntést, hogy Isten fontos és meghatározó része az életednek, azzal egyszerre megszűnt
körülötted bizonyos kétely és bizonytalanság, és el tudsz indulni az úton. A te utadon. Ez valahogy a felnőtté
válásod útja is egyben.
Ha már megtaláltad azt, akit nagy Ő-vé avatnak az évek és az egymás mellett való döntés, a Valentin-nap sok új kérdést felvethet. Ünnepeljünk? Ne ünnepeljünk? Ha igen, hogyan? Legyünk romantikusak? Adjuk valamit egymásnak? Hol húzódnak a giccs határai és mi az, ami valóban kifejezi az érzéseinket?
Kedden nem mindennapi eseményre került sor a Katolikus Egyházban: boldoggá avatták Ukon Takajama Justo 16. századi japán szamurájt. Az Oszakában tartott ünnepi szentmisén több mint 10 000 hívő vett részt. Az ország népességének alig 1%-át kitevő japán keresztény közösséget megmozgatta a különleges esemény: ez csak a második alkalom volt a történelemben, hogy Japán földjén került sor boldoggá avatási szertartásra.
A piarista Ironman, Szerb Antal és Radnóti Miklós mentora és jóbarátja, a magyar cserkészet atyja, ha valamiért nem is a szerzetesi hivatást választja, akkor is biztos, hogy jelentős pályát futott volna be. Irodalmár hivatása, tanári, költői vénája utat tört volna magának azzal a fáradhatatlan dinamizmussal, ami egész életét jellemezte. Azonban így se kesereghetünk: utóbb felsorolt összes oldalát kibontakoztatva vált elhívásához mindvégig hű paptanárrá, „krisztusi emberré”.
Nem vagyok házas, most még nehéz belegondolni abba, milyen lenne a páromat eltemetni. Engem egyelőre a családom elengedése foglalkoztat. Nagyszülők, szülők, testvérek. Tőlük is nehéz lesz majd búcsút venni, de mi lesz akkor, ha a másik felemet kell majd elengednem?