2017. 02. 22.

Isten és a cukor

Még öt perc volt a szünetből Az 5. osztályosok vidáman, zajongva rohangáltak az osztályteremben, de érezni lehetett az izgatottságukat is, hiszen pontban 16 órakor kezdődött a hittan óra, és tudták, hogy dolgozatot fognak írni.

Amikor a tanárnő belépett az osztályterembe, a zsibongó gyerekek elcsendesedtek, és elfoglalták helyüket.

“Szeretném, ha egyszerűen, a saját szavaitokkal válaszolnátok két kérdésre:

  1. Ki az Isten?
  2. Honnan tudjátok, hogy Isten létezik, mikor senki sem látta?”

Alig telt el húsz perc már minden gyermek befejezte a munkát, a tanárnő elkezdte felolvasni a beadott munkákat. 29 dolgozatban ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket ismételték a gyerekek: “Isten a mi Atyánk….” “Ő teremtette a földet … és a tengert…. és mindent, ami létezik” De a harmincadik? Ezt a dolgozatot  Ernestino, a kis szőke gyerek írta.

“Gyere Ernestino, olvasd fel a dolgozatod az osztálynak” – fordult a tanárnő Ernesto felé.

A kis szőke fiúcska megszeppenve, kissé habozva állt ki az osztály elé. Félt a megaláztatástól, félt, hogy kinevetik. Könnyek árasztották el kis sápadt arcát. A tanárnő kedvesen, mosolyogva biztatta, ne féljen, bátran olvassa, amit leírt. Ernestino félve, suttogó hangon olvasott:

 “Isten olyan, mint a cukor, amit édesanyám minden reggel a teámba tesz. Nem látom a csészében, de ha édesanyám nem tenné bele, azonnal észrevenném, hogy hiányzik! Tehát az Isten ilyen, ha nem is látjuk, de tudjuk, ha Ő nincs az életünkben, az élet keserű és ízetlen. “

Az osztálytársak tapsolni kezdtek. A tanárnő megköszönte Ernestinonak és kiegészítette a gyermek szavait:

“Látjátok, ez a bölcsesség, sok mindent nem tudunk, nem ismerünk, de egyszerű szavakkal el tudjuk mondani, hogy Isten része az életünknek. Sok filozófus küzd azzal, hogy minél pontosabban meghatározza az Isten „fogalmát”. A festők vászonra festik,  úgy ahogy az a fejükben megjelenik.  Lelkészek, papok, gyönyörű beszédekben írják le az Urat…. Isten nem egy fogalom, nem egy koncepció, nem egy ideológia…. Olyan, mint a friss januári levegő ….És édes, mint a cukor!

 Akarsz szépen és bölcsen élni? Ne felejts el, cukrot tenni az életedbe!

Nicolae Geanta

Ezt a cikket Dr. Nagy Kinga Erika önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás