Sokféle pszichológiai kutatás született már boldogságról, gyermekek boldogságáról, de én most ezek bemutatását mellőzve csak egy egyszerű, belülről fakadó gondolatomat szeretném megosztani veletek.
Egy korábbi blogbejegyzésben beszámoltunk az apanap/anyanap fontosságáról, amely a gyermek számára minden bizonnyal többet érhet egy újabb játék vagy telefon ajándékozásánál, ezért ne felejtsünk el továbbra is időt szánni a gyermekünkkel való közös programokra, élményekre. A szülő-gyermek minőségi kapcsolat tehát kiemelten fontos a gyermek boldogságához.
Ugyanakkor önmagában az, hogy én apaként/anyaként jó vagyok a gyermekemhez, az még nem feltétlenül jelenti egyben a maximális boldogságot is a gyermekem számára. Közhelyként hangozhat, de úgy gondolom, hogy a gyermekek akkor tudnak igazán boldogok lenni, amikor azt látják, érzik, hogy a szüleik igazán szeretik egymást, amikor a gyermek érzékeli (akár ösztönösen akár tudatosan), hogy az a szeretet, amiből megfogant, megszületett az továbbra is fennáll, működik és épül. Ezért, ha valóban azt szeretnénk, hogy a gyermekünk igazán boldog legyen, akkor törekedjünk arra, hogy mindinkább szeressük házastársunkat, és ezt a szeretetünket ne szégyelljük kimutatni a gyermekeink előtt sem.
hirdetésRemélem az olvasók között többen is vagytok olyanok, akik vissza tudtok emlékezni olyan boldog pillanatokra, amikor azt éreztétek, hogy a szüleitek igazán szeretik egymást. Ugye milyen jó érzés volt?
Arra bíztatok tehát most minden érintetett, hogyha tehetitek, akkor hazaérkezvén öleljétek meg kedveseteket, és amikor csak mód és lehetőség van rá, mondjátok el gyermekeiteknek is, hogy ti nagyon szeretitek a házastársatokat (még akkor is, ha néha ez kívülről nem így tűnik…).
Napról-napra újra és újra fel kell ismernem, hogy Jézus nem véletlenül hangsúlyozta untalan a szeretet fontosságát és adta nekünk új parancsolatként, hogy szeressük egymást.
PVS
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás