A hosszú karanténhetek után szerkesztőnk ma, pünkösd napján ment először élőben szentmisére. Ezzel kapcsolatos tapasztalatait és gondolatait osztja meg veletek.
Kategória
Blog
Közeledik a gyereknap – na de hogyan vonatkozik ez ránk, felnőttekre? Tényleg lehetnek olyan pillanatok, amikor a terheket, gondokat elengedve csak a mennyei Apukánk ölébe ülhetünk? Amikor megfeledkezhetünk minden másról és örülhetünk annak, hogy élünk?
Aki követi a híreket, az napról napra olvashatja, hogy egyre több ország jelenti be, mikor nyitja meg a koronavírus-járvány következtében bezárt határait. A korlátozások folyamatos feloldásával a mi határaink is megnyílnak a hétköznapokban. De vajon lelkünk határait is megnyitjuk Isten felé?
Pünkösd nem az az ünnep, amelyet a fogyasztói társadalom is ünnepel. Ez pedig bennünk is azt az érzést keltheti, hogy nem is olyan fontos ünnepről van szó.
Rendhagyó búcsúra készül Csíksomlyó, hiszen ezúttal nem telik meg a nyereg zarándokokkal, azonban a kegytemplomban így is megtartják a szentmisét. Sokunk számára hatalmas veszteség, hogy nem lehetünk személyesen jelen az eseményen, de egyúttal hatalmas lehetőség. Felismerhetjük, hogy mit jelent számunkra a hagyományos pünkösdi búcsú, ahol minden magyar otthon érezheti magát.
Amikor azt mondom, hogy ti, én, tehát mindannyian influenszerek vagyunk, akkor nem egy trendre, népszerűség-hajhász , könnyű megélhetést kereső dologra gondolok, hanem arra, hogy felelősségünk van. Keresztényként elképesztően fontos, hogy kicsit influenszerkedjünk.
Egy hétköznapi jelenet, amit mindnyájan átéltünk már, ismerünk, most új kontextusba kerül. Egy történet arról, hogyan is kell(ene) Isten elé állnunk az imáinkban.
Vajon hogyan kell egy kereszténynek részt vennie a politikai vitákban? Ebben a nehéz és fontos témában érkezett vendégírás a 777 virtuális postaládájába: Bakos Marcell nemzetközi kapcsolatokat hallgató egyetemistaként öt szempontot ajánl a figyelmünkbe!