Rajtunk múlik, hogy ez a különleges advent életünk legjobb vagy legrosszabb időszak lesz!
Kategória
Blog
Hihetetlen, de mindjárt itt van advent első vasárnapja. A sok bizonytalanság, aggódás és az év végi hajrá mellett sokunknak furcsa lehet, hogy már eljött a karácsonyra készülés időszaka. Íme néhány tipp, hogy ne csak naptár szerint legyen advent, hanem meg is tudd élni azt.
Mindig nagy örömmel osztunk meg olvasói írásokat – főleg ha azok tartalma tökéletesen illeszkedik az oldalunk stílusához! Kovács Zoltán atya remek bejegyzéssel ajándékozott meg bennünket!
Adventus Domini – az Úr eljövetele. Várakozás, előkészület karácsonyra, az öreg esték időszaka, amikor jobb esetben is csak fél ötig van világos. Adventi naptárt és adventi koszorút készítünk vagy veszünk, visszaszámolunk, egyre rövidülnek a napok karácsony felé.
Teljesen logikus és érthető módon sokakat érdekel, hogy a 777 csapata – kik közül a legtöbben önkéntesen végzik ezt a szolgálatot – miből gazdálkodik lassan már öt éve, honnan tartja fenn az oldalt. Ezért is írjuk meg ezt a cikket, mert azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik téves információkat próbálnak terjeszteni – sajnos nem egyszer rossz szándékból, amit nem tudunk hova tenni.
Mióta a lengyelországi abortusz-ügy napfényre került, motoszkál bennem a gondolat, hogy elkezdjek foglalkozni írásban is egy igen fontos dilemmával: nevezetesen azzal, hogy lehet-e valaki egyszerre hithű, elkötelezett keresztény és abortuszpárti – vagy, ahogy ma mondani illik: választáspárti. Olyan kérdés ez, mellyel a saját írásaim, s egyéb cikkek alatt is találkoztam, ahol keresztények csaptak össze sokszor keresztényekkel ebben a kérdésben, majd nemegyszer szó szót követett, sértődés lett a vitából – de megnyugtató választ nem sikerült a kérdésre találni.
„Semmi sem hozza kis úgy a legrosszabb oldalunkat, mint egy jó kis várakozás” – olvastam nemrég az idézetet Joyce Meyer keresztény író és tanítótól. Elgondolkodtatott: a várakozás tényleg a jellemünk próbája. Felfedi, hogy Istenben bízunk vagy valójában még mindig önmagunkban. Hogy merünk-e csendben várni vagy pótcselekvésekbe kapaszkodunk.
Ha azt mondom, Papp Jácintának, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Cintinek kalandos az életútja, akkor még finoman fejeztem ki magam. Itt van egy lány, aki miután tinédzserkorában megtért, több évig missziózott Indiában, ma pedig egy nemzetközi gyülekezet pásztora itthon, tajvani vezetők megbízásából. Cinti tűzzel, szenvedélyesen, és valóban őszintén, a kétségeit, megtorpanásait, megtöretéseit is felvállalva beszélt nekünk a hitéről és arról, milyen is a gyakorlatban a misszió.