Inkább aggódsz miatta, vagy imádkozol érte?
A napokban azon kaptam magamat, hogy gondolatban listát készítettem azokról a dolgokról, amikért „imádkozni kéne”. De nem imádkoztam. Csak a listát írtam egyre nagyobbra a fejemben, és hagytam, hogy az aggodalom beleférkőzzön a szívembe.
De ha ennyi időt szántam arra, hogy összeírjam a fejemben az imatémáimat, akkor miért nem imádkoztam helyette?
Fontos, hogy fülön csípjük magunkat ilyenkor. A kedvenc jelmondatom, amit mindenki felvéshet a fejébe, a következő: Imádkoztál is érte annyit, amennyit panaszkodtál róla? Ez a gondolat mindig segít, hogy visszazökkenjek. Rájövök, hogy a panaszaimat nem kell egyedül megoldanom, és az sem segít, ha mindenkinek a fejére öntök mindent. Az első és legfontosabb, hogy Istennek is beszéljek róluk. A gondjaimról, az örömeimről, a félelmeimről, a fájdalmaimról. Aggódom egy családtagomért? Osszam meg ezt elsőként Istennel! Hiszen neki hatalma van, erős és kegyelmes Isten, aki nem hagy magunkra minket a bajban.
Ha legközelebb te is írni kezded a listát a fejedben, akkor jusson eszedbe, hogy helyette a világ teremtőjének a kezébe is helyezhetnéd mindezt!
hirdetés
1 Komment
„Imádkoztál is érte annyit, amennyit panaszkodtál róla?” Mindkét dolog hatással van a gondolatainkra. Imát nyugodtan pozitívnak a panaszkodást negatívnak mondhatjuk. Ám ne feledkezzünk meg ennek a gyakorlatra tett hatásáról sem, ami a cselekedet. Imádkozhat nap napon át, ha a cselekvés elmarad és végtelenségig panaszkodhatsz, ha itt meg is állsz,minimális változást érsz el.
„Az első és legfontosabb, hogy Istennek is beszéljek róluk.” Még nem látod tisztán Isten helyét a világodban, túlságosan függeni akarsz tőle és amitől függünk az magunkon kívül van és nagyon képlékeny és gyenge. Azért gyenge mert a függés magadból indul ki és te határozod meg milyen tulajdonságokkal rendelkezik, ami pillanatok alatt megváltozik, ha a helyzet úgy kívánja. Tedd magadat az első helyre,légy tisztában magaddal, ha ezzel kész vagy (sosem leszel) akkor már van egy erősnek hitt éned,ami aztán ki tud vetíteni egy olyan Istent aki hasonlít is Istenre. Amíg nem erősíted magadat és csak az istenképeddel foglalkozol (másokat utánozva) addig az istenképed olyan lesz mint a zsidók arany borjúja,azaz hamis.
„Osszam meg ezt elsőként Istennel!” Nem csodálom, hogy így gondolkodsz, hisz a tudásod hiányos. Istennel nem megosztani kell dolgokat,hisz Ő a kezdetektől részese életednek, mindenről,mindig,azonnal értesül. Tehát ha megosztani akarsz vele valamit,az nem neki válik javára (hisz már rég tudja),hanem neked. Ez még nem rossz,csinálhatod,de sokra nem mész vele, hisz ettől még te csak az osztó vagy, jobb lenne ha a cselekvő lennél. (zárójelben,hogy ha valaki azt feltételezi, hogy valamit neki kell Istennek megmondania/közölnie vele,mert úgy hiszi nincs róla tudomása az szerintem kevélység. De nem akarok jellemezni, legyen inkább a tudás hiányának az oka.Újra, ha magad miatt teszed,az még elmegy)
„Ha legközelebb te is írni kezded a listát a fejedben, akkor jusson eszedbe, hogy” Isten abban a pillanatban értesült róla,tehát neked a következő lépésre kell gondolnod és ezeket tettekre váltani, mert erre viszont csak te vagy képes. „Isten rengeteg lehetőséget ad nekünk, de nem csinálja meg helyettünk. (Szilágyi Anna 20/10/21)