Keresztény közegben sokszor kapjuk azt a tanácsot, amikor épp nagy döntések előtt állunk, vagy valami problémával küzdünk, hogy „Bízd csak Istenre!”. Néha már szinte közhelyesnek érezzük ezt a kifejezés, de vajon mi a mélyebb értelme? Miért lesz attól jobb, ha Istenre bízom azt az adott problémát, döntést?
Van olyan pillanat, amikor egyszerűen úgy érezzük, hogy minden összeomlik körülöttünk, vágyakkal, célokkal, motivációval indulunk el, aztán hopp, azon kapjuk magukat, hogy kudarcot vallottunk, semmi se úgy jön össze, ahogy terveztük. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy nincs is értelme tovább küzdeni, és olyan mintha még a Jóisten is feladná a belénk vetett bizalmát. De vajon tényleg ennyiről lenne szó? Csupán egy kudarc lenne és semmi több?
Elsősorban nem a programokról és az előadásokról, tanúságtételekről szeretnék írni, hanem arról a belső megtapasztalásról, Jézussal való mély találkozásról, amelyet résztvevőként átéltem.
Ha a terveidet az eszedre, a kinézetedre, a népszerűségedre vagy Isten helyett bármi másra építed, akkor nagy eséllyel tévúton jársz.
Voltál már úgy, hogy valami hatalmas változás előtt álltál és ezt egyszerre érezted izgalmasnak, de ugyanakkor ijesztőnek is? Amikor tudtad, hogy valami nagyszerű dolog előtt állsz, új élmények várnak rád, mégis érezted a gombócot a gyomrodban és a szorongással járó hányingert?
Az emberi élet egyik fontos döntése, hogy ki milyen pályát választ magának, milyen úton indul el. Hova adja be az egyetemi jelentkezést, milyen munkát vállal el, milyen szakmát tanul, hol kezdi el felépíteni az életét? Ez az írás most leendő egyetemistáknak szól, akik – velem együtt – izgatottan várják a közelgő ponthatár kihirdetést, hogy vajon Isten milyen jövőt szán a számukra.
Nem is olyan régen arról írtam, hogy még jó, hogy Isten nem egy kívánságteljesítő dzsinn, hanem annyira szeretetteljes, hogy nem a mi kívánságaink alapján alakítja a dolgainkat, hanem úgy, hogy az számunkra a lehető legjobb legyen. Ugyanakkor, ez nem azt jelenti, hogy nem fordulhatnánk a szerető Mennyei Atyánkhoz az ügyes-bajos kéréseinkkel.
Világszerte tarolt a mozikban az Aladdin című film élőszereplős feldolgozása. A történet mögött az eredeti meséhez hasonlóan sok olyan üzenet rejtőzik, amely igazán elgondolkodtatja az embert. Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon milyen lenne, ha Isten egy dzsinn lenne és az emberek összes kívánságát teljesítené?
Róma gyönyörű, van egyfajta különlegessége, amitől hevesebben ver a szív. A macskaköves utcák, az ízek, az illatok és a történelem megelevenedése utánozhatatlanná teszi. De vajon milyen érzés itt megélni a Szent Három Napot és a Húsvétot? Keresztanyukám jóvoltából, vele együtt elzarándokoltam Nagycsütörtökön az Örök Városba és számos tapasztalatot szereztem itt.