Nem fogok hazudni, piszok nehéz egy olyan világban értékesnek tartani magadat, ahol még a csapból is a bombanők/ alfahímek éltetése folyik. Nekem mikor lesz olyan testem? Mikor leszek olyan sikeres? Íme néhány tipp, hogyan tudj túllendülni ezen, és kezdd el szeretni azt az embert, akinek Isten teremtett téged.
A nyaralásból mindenki szeretné kihozni a legtöbbet, hiszen olyan rövid kis időről van szó! Betáblázzuk a napot múzeummal, strandolással, nevezetességek felkutatásával. Ilyen sűrű program mellett azonban nehéz a megszokott napi csendességet beiktatni. Vagy mégsem?
Van egy fogalom, ami úgy tűnik jelentését vesztette. Ismerjük még talán, de a lényegét, az esszenciáját, alkalmazását mindennapjainkra már nem.
Kevés olyan emberről tudok, akiket ne érdekelne mások véleménye. A figyelő tekintetek befolyásolják a döntéseinket, mások elismerésének az elnyerése, a szeretet iránti vágyunk sokszor megakadályoz minket abban, hogy önálló döntéseket hozzunk meg. Szeretnénk, ha szeretnének, és ehhez sokszor saját szabályainkat is képesek vagyunk megszegni, egy-egy kritika pedig teljesen el tud bizonytalanítani minket abban, hogy helyesen cselekszünk-e. Arról nem is beszélve, hogy Isten igazságát és az Ő törvényeit is könnyen megkérdőjelezhetjük, ha az éppen nem trendi.
Bár már az összes iskolát kijártam, ma mégis újjáéledtek bennem saját érettségimnek az élményei. Látom a húgomon is, hogy mennyire sorsfordítónak éli meg ezeket a napokat. Nem csoda, tizenkét évig erre készül az ember, és kicsit reménykedik is, hogy sosem kell átesnie ezen a megmérettetésen. Már nem sok mindenre emlékszem, hogy mik is történtek hat évvel ezelőtt, de egy valami kitörölhetetlenül megmaradt: Isten ott volt.
Ha elmélyedünk a hitünkben, előbb-utóbb kikerülhetetlen, hogy valamilyen szolgálat szándéka meg ne szülessen bennünk. Ilyenkor teljesen természetes emberi reakció, ha Jónáshoz hasonlóan menekülőre fogjuk… A félelmek és a kérdések igazából nagyon is fontosak, hiszen sokkal átgondoltabb döntést tudunk végül hozni. Most megosztunk veletek négy aranyszabályt a keresztény szolgálók kapunyitási pánikjának időszakára.
Amikor az oltárnál elmondjuk az eskü szövegét, akkor vajon tényleg komolyan gondoljuk: jóban-rosszban? Eszünkbe jutna akár egy percre is, hogy a következő tizenöt év inkább több rosszat tartogathat a számunkra?
A különleges dolgok mindig is lázba hozták az embert. Egy kis keleti misztikum, afrikai csodafűszer, kefir a Kaukázusból. Mindegy, csak ne a miénk legyen, mert azt már unjuk vagy csak egyszerűen sosem hallottunk róla. A távolság mindent megszépít, így van ez a nyomorral is.
A kereszténység hatalmas múlttal rendelkezik, így nem csoda, hogy az emberekben keverednek a különféle ismeretek, tévhitek, félinformációk. Azonban nagy hiba, ha ezeknek nem nézünk utána, külső szemlélőként hangosan ítélkezünk és olyan dolgokat állítunk a keresztény emberekről, amik egyáltalán nem állják meg a helyüket! Ebben az írásban megpróbáltam pár tévedést összeszedni és válaszolni rájuk.
Nem túlzás azt állítanom, hogy nagyon felzaklatott egy blogbejegyzés, melynek írója részletesen kifejtette a kereszténységgel kapcsolatos ellenérzéseit. Fáj a tudatlansága és fáj a cinizmusa. Fáj, hogy az emberek többsége hasonlóan gondolkozik, véleményük szerint ez csak egy hagyomány, melyet az egyház erőszakosan lenyom a torkunkon. A hívek pedig azon versenyeznek, hogy ki jár többet templomba és ki tud többet idézni a Bibliából… Állítólag ilyenek vagyunk.