A világsajtót percek alatt járta be a hír a néhai kommunista diktátor, Fidel Castro haláláról. A kilencven éves kubai politikus halálának margójára sokan írtak a politika nagyágyúi közül nem egyszer megdöbbentő gondolatokat. Van, amit keresztény szemlélettel vissza kell utasítanunk.
Hétfőn írtam arról, hogy az Agapé nevű közösség ismét bulit szervez, a tőlük megszokott módon igényes környezetben és közönséggel – de ezúttal szerencsétlenül sikerült időpontválasztással. Az eredeti tervek szerint ugyanis november 4-én, az 1956-os forradalom eltiprásának hatvanadik évfordulóján került volna sor a bulira.
Azonban mi sem bizonyítja jobban a szervezők lelkiismeretes voltát, mint az, hogy meghallották a jó szándékú kritikát és változtattak, így november 5-én, szombaton este találkozhatunk a Grand nevű szórakozóhelyen. A 777 tartja magát az ígéretéhez, segítünk hirdetni az új időpontot (most és később is). November 5-én találkozunk! 🙂
Az esemény Fb-oldalát itt találjátok.
Köszönjük, Agapé!
Az elmúlt időszakban a budapesti keresztény fiatalok egész széles körében lett népszerű és divatos az Agapé által rendezett bulikra járni. Ezek jól szervezett, remek hangulatú, igényes programok, amelyeken deklarált cél a kulturált szórakozás biztosítása, ezzel párhuzamosan pedig „egy már kialakult értékközösség növelése, egyben tartása”.
A kormányfő bejelentése óta kisebb vita alakult ki a nagypénteki munkaszünettel kapcsolatban. A munkavállalók érdekképviselete is artikulálta saját véleményét, ahogy sokan mások is, akik a termelést, a gazdasági növekedést féltik a szünnaptól – és nem az embert nézik.
A ma divatos irányzatok mintha mind ellentétesek lennének azzal, amit első ránézésre egy értékkonzervatív-keresztény gondolkodás sugalmaz. Olyan hívószavak és kreált toposzok határozzák meg a közgondolkodás egy részét, mint a progresszió, a fogyasztásorientált társadalom, az innovációs kényszer. Gyakran érzünk erős, mesterségesen létrehozott nyomást bizonyos témák kapcsán, amelyekben egyre nagyobb bátorság megfogalmazni és kimondani a higgadt, katolikus-keresztény álláspontot, mert azt azonnal megbélyegzés és kiközösítés fogadja. Közben a világ irtózatos tempót diktál és koránt sem lehetünk meggyőződve arról, hogy mindig a megfelelő irányba változik.
Most csak egyetlen gondolatot szeretnék felvetni a közelgő ünnep előtt, minden rossz szándék nélkül.
A nyári fesztiválok áradatában a nagy horderejű rendezvények között is van néhány, amely kiemelkedő értéket képvisel. Nem feltétlenül a hazánkba vonzott turisták száma, vagy a GDP alapos felpörgetése miatt – ezeken messze túlmutató értékeket tudnak felmutatni. Az emberarcú fesztivál, a letisztult, higgadt, mégis tartalmas és színes nyári forgatag központja Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend: vagyis a Művészetek Völgye.
Újabb terrortámadás történt, az elmúlt napok németországi borzalmai után ezúttal ismét Franciaországban. Az ország északi területén fekvő Rouen városban két támadó egy szentmise végén túszul ejtett egy papot, két apácát és további két hívőt. A francia rendőrség különleges alakulata megölte a támadókat, akik azonban ezt megelőzően elvágták a 84 éves pap, Jacques Hamel atya torkát. Egy további túsz, egy apáca súlyos sérüléseket szenvedett, jelenleg életéért küzdenek az orvosok. A terrorcselekményt az Iszlám Állam vállalta magára. A Szentszék barbár gyilkosságnak nevezte a támadást: “különösen azért lepnek meg minket a történtek, mert ez a szörnyű erőszakcselekmény egy templomban zajlott, ahol Isten szeretetét hirdetik” – fogalmazott a szentszéki szóvivő. A templom ellen már korábban is tervezett támadást ismert dzsihadista, a régióban számos muszlim fiatal radikalizálódott az elmúlt években.
A nyár kapujában a fiatalok kirobbanó energiája és életöröme elsöprő erővel képes hatni, vagy éppen a felszabaduló idővel és energiákkal nagyszerű alkotásokat vihet véghez. Egy kicsit talán mindannyiunk számára megváltozik ilyenkor a napi rutin, megpróbáljuk kihasználni a hosszabb nappalokat, a napsütést, a kellemes időjárást, a szabad napokat. Rajtunk áll: mivel töltjük, hogyan használjuk fel. Hiszen gyakorlatilag ugyanazon energiák rombolni és építeni is képesek, s a potenciál mindkét típusú cselekvésre megvan bennünk.
Jó pásztor címmel írt a minap szerkesztőségi – tehát névtelenségbe burkolódzó – véleményt a Népszabadság. A cikkben a katolikus klérust vonják kritika alá, szembeállítva őket Ferenc pápa migránsválságra adott válaszaival: felhívásaival és cselekedeteivel. Természetesen elsősorban a magyar papságot igyekszik pellengérre állítani a cikk, amelynek egyházellenes hangneme nem szokatlan e sajtóterméktől.