„Omphalocele. Soha nem hallottam azelőtt ezt a szót. Nyolc éve tudom, mit jelent, és legalább három éve érzem, hogy ezt meg is kell írnom. A megfelelő pillanatra vártam, és arra, hogy ne fájjon. Közben rájöttem, a megfelelő pillanat a minél előbb, a fájdalom pedig nem múlik el soha. És ez így van jól. Bár rólunk szól, ezt az írást nem nyilvános gyónásnak szánom. Segíteni szeretnénk vele.” Szendéné Kiss Nóra írását szemlézzük.
Hazánk közvetlen szomszédságában háború tört ki, amelynek képkockái és sokkolói hírei elárasztanak minket. Mire kapott az ember szabadságot a teremtéskor Mi a mi felelősségünk, mit tehetünk a békéért?
Egy különlegesen kegyelemteli időszak kezdődött hamvazószerdával, de vajon hogyan viszonyulunk hozzá? Merünk nagyobb teret adni Istennek, hogy munkálkodjon bennünk a nagyböjti elhatározásainkon keresztül, vagy megelégszünk a minimális erőfeszítéssel?
Már több mint másfél millió ukrán menekült hagyta el hazáját az oroszokkal zajló háború miatt. Mivel Ukrajnából nem engedik ki a hadköteles férfiakat, ezért sok édesanya menekül egyedül gyermekével. A lengyel nők összefogtak, és babakocsikat hagynak állomásokon a bajbajutott asszonyoknak.
Mi az útja-módja annak, hogy valaki meghallja az égi hangot? Szerintem ezt a kérdést még azok is felteszik, akik nem hisznek Istenben. Az igaz válasz erre az, hogy ennek az útnak a kövei nemcsak szavakból, hanem a csöndből is állnak. A Képmás Magazin cikkét szemlézzük.
Isten igéje kimeríthetetlen forrás a számunkra. Örömünkben és bánatunkban is fordulhatunk Isten bíztatásához, életet adó szavaihoz. Ez az öt ige békességet tud adni a nyugtalankodóknak.
Ez nem elemzés, nem vélemény. Ez a valóság egy kicsiny darabja azokról, akiknek az élete örökre megváltozott.
Nem tartozik a kedvenc témáink közé az Istennek való engedelmesség, pedig nagyon fontos. Istennek terve van veled és az életeddel, de nem fogja erőszakosan rád kényszeríteni, csupán gyengéden emlékeztet. Téged mire kért mostanában?
