Különös olvasói levél érkezett a postaládánkba: egy közelmúltban megtörtént esetről ír, amikor egy fiatal keresztény lány váratlanul mégsem kapott meg egy állást.
Épp könyveket pakoltam, amikor elém került egy kis kötet, A kereszt vigasza címmel. Benne sok-sok istenes vers, olyan szerzőktől, akik nem híresek ugyan, ám a szívük Istenért ég – ezt érezni Komáromi Mária csodaszép alkotásában is. Ha csak öt percre szeretnél kiszakadni a napi körforgásból, olvasd el ezt csendben!
A fiatalok vágynak arra, hogy szeretettel megragadjuk, személyes hitelességen keresztül meggyőzzük, őszinteséggel megtartsuk, az igazsággal megállítsuk és Isten csodálatos lényével elkápráztassuk őket. Ettől érzik magukat biztonságban, ettől látják magukat fontosnak. Mindez érthetővé teszi számukra, hogy nem maradtak magukra. A csillagpontos lelki rendezvények, a zene, a közösen megélt órák, napok sokakat vonzottak már az evangélium hallgatására. Az istenkeresés folyamatát felgyorsíthatja a bátorító, segítőkész közösség. Az itt kötött ismeretségek hosszú barátságok alapját adták már, sőt házasságok köttetek egymásra találó fiatalok között. Mező István Mózes, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának vezetője, az idei fesztivál egyik főszervezője arra vágyik, hogy a jelenlévők megismerhessék, ki is valójában Isten. A nyári program minden rezdülése ezt szolgálja.
A Názáreti Nővérek úgy vélik, hogy Jézus gyermekkori otthona a kolostoruk pincéjében található. Egy új könyv arra keresni a választ, mi lehet az igazság Jézus lakóhelyével kapcsolatban.
A sokoldalúan aktív Fischer Viktor bácsival gyakran lehet találkozni a New York-i magyar közösségi eseményeken, sőt időnként a garfieldi vagy New Brunswick-i cserkészeseményeken is, de Antal-Ferencz Ildikó először unokái elsőáldozásán, majd az általa 70 évvel ezelőtt elindított ifj. Keresztes Béla Atlétikai Emlékversenyen beszélgetett vele hosszabban. Megtudta, hogyan került ki 13 évesen szüleivel Amerikába és hogyan lett – ahogy ő fogalmaz – „lifetime cserkész”, aki még a pedagógusi hivatását is az amerikai (külföldi) magyar cserkészetnek köszönheti. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.
Egészen kiváló írást kaptunk Babota Adritól, aki az egyházat érő vádakra reagál – higgadtan, mégis őszintén, egyenesen. Te mivel egészítenéd ki a sort?
„Az élet nagyon rövid, ezért nem érdemes olyasmivel vesztegetni az időt, ami nem szeretet” – vallotta Alberto és Carlo, akik mindketten fiatalon, huszonéves korukban hunytak el, radikális szeretetükkel mégis átformálták környezetüket, és ma is példaképek sokunk számára. Már folyamatban van mindkét fiú boldoggá avatása, és egészen rendkívüli módon egy peren belül kezelik a két barátot, akik ugyanahhoz a csoporthoz tartoztak közösségükön belül, és közös vágyuk volt, hogy Jézusért éljenek. Az Új Város magazin egy cikkét szemlézzük.
Bizonyára egy kezünkön nem tudjuk megszámolni, hányszor hallottuk már Mária és Márta történetét, amelyben Márta sürög-forog a sok házimunkában, Mária pedig a jobbik részt választotta… De jobbik rész egyedül hagyni valakit szolgálni? Hogy jöhet ki Mária „győztesként” ebből a helyzetből? Milyen kapcsolat lehet az imáink és a cselekedeteink között? A szemlélődő cselekvésről Hofher József jezsuita atya gondolatait hallhatjátok a Montserrat vlog legújabb adásában.