Biztos sokan ismeritek ezt a kis történetet, de így karácsony előtt az adventi időszak végén különösen is aktuális a mondanivalója.
Kategória
Advent
A mai napon advent 3. varsárnapját ünnepeljük, amelyen Pál apostol szavai csengenek a fülünkbe: „Gaudete, in Domino semper, iterum dico, gaudete!” vagyis „örüljetek az Úrban mindig, ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4,4) Közel van az Úr, közel van karácsony, ezért az elkövetkezendő napok alaphangulata az örömteli várakozás. A liturgián szerepet kap az adventi koszorú harmadik gyertyájának színe, a ritkán feltűnő rózsaszín. Az öröm kerül előtérbe, ezért hívjuk ezt a napot gaudete-/örömvasárnapnak. De vajon honnan is jön ez az öröm?
Mindenki számára mást jelent az advent, a várakozás. A Pannonhalmi Főapátság szerzetesei youtube-csatornájukon videoüzenetben fogalmazták meg gondolataikat a várakozás kapcsán.
Negyedik éve tartunk cipősdoboz akciót a Csak Egyet Szolgálattal összefogva! Idén az akció különlegessége, hogy nem az intézmény által Budapesten segített gyermekek karácsonyának szebbé tételét tűztük ki célul – mivel már tudjuk, hogy idén ők más felajánlásokon keresztül mind fognak ajándékot kapni – hanem a szolgálattal szoros kapcsolatban működő ózdi misszió látókörében lévőket.
Kétségtelen, hogy ez a pár hét a legsűrűbb és legmozgalmasabb az egész évben. Akár vallásos, akár nem vallásos az ember, a Karácsony mindenkit mozgósít. Miközben mi keresztények arra készülünk, hogy a Békesség királyát fogadjuk szívünkbe. Jól van ez így, ha közben bennünk nincsen béke?
Számos adventet megéltem már. Számos esetben gondolkodtam már azon, hogyan kellene megélnem az adventet. Ehhez az elváráshoz kellő alapot ad a rengeteg cikk, ami ebben a témakörben íródott. Rengeteg útmutatást kapunk ahhoz, hogyan lehet mélységes tartalommal megtölteni várakozásunk időszakát. Olvashatunk arról, hogy mibe fektessünk kevesebb energiát, mire ne pazaroljuk az időnket, ellenben mire figyeljünk jobban oda, mit tegyünk azért, hogy a külvilág felé fordulás helyett egyre inkább az elcsendesedés pillanatait éljük meg.
A karácsonyt megelőző négy hét – a görög katolikus testvéreknél hat hét – az advent időszaka. Ez az egy-másfél hónap a várakozást helyezi a szemünk elé. Egész életünk valójában erről szól, minden pillanatban várunk valamit, ami lehet, hogy a közeljövőben, lehet, hogy csak hosszú idő múltán, de az is előfordulhat, hogy soha nem fog megvalósulni.
Adventben különösen izgalmas dolog kisgyermekek között lenni. Ösztönösen ráéreznek a karácsony misztériumára. A felnőtt előítéletekkel ellentétben őket nemcsak az ajándékok érdeklik. Sokkal inkább a csoda.
Csokifigurává merevedett a szemünkben egy férfi, akihez meghökkentő események fűződnek, aki nem született fehér szakállal, ráadásul valószínűleg életében nem látott rénszarvast. A Szent Milkóshoz köthető legendák közül csak a három megajándékozott lány története ismert, pedig az elfeledettek némelyike a december 6-i ünnep kialakulásához is kapcsolódik.
Már csak napok kérdése és elkezdődik advent. Sorra járjuk a boltokat, készülünk az ünnepi ebédre, a vendégségre. Kitakarítjuk a lakásunkat, megírjuk az üdvözlőlapokat és becsomagoljuk az ajándékokat. De vajon a lelkünkkel is törődünk? És mi a helyzet a gyerekekkel?
