Ismerek olyan párt, akiről minden közös ismerősünk váltig állítja: soha nem volt komoly vitájuk, s én sem láttam őket soha vitatkozni. Azt hiszem, ők ebben (is) kivételesek. Persze nem szokatlan és önmagában nem is baj az, ha egy pár vitatkozik, esetleg veszekszik néha. A baj azzal van, ha rosszul kezeljük az ilyen eseteket.
A közelmúltban egy remek cikket tettünk közzé a 777-en, 6 dolog, amit minden keresztény lánynak tudnia kéne házasság előtt címmel – fiúk figyelmébe is ajánlva. A cikk alatti egyik komment arra késztetett, hogy egyfajta választ írjak. Ismét nem a „mondaniatutit” igénnyel, hanem felvázolva, kb. mi az én saját véleményem e témában.
Miközben gőzerővel szervezed az esküvődet és igyekszel minden téren napra kész maradni (közben ne hanyagold el a munkádat, a barátaidat, a közösségi vállalásaidat), megpróbálod áttekinteni a „szakirodalmat”, kideríteni, mit tudsz még hasznosítani a felkészülésben. Mert ugye életed legnagyobb döntése előtt állsz, telve optimizmussal és boldog vagy – de nem árt felkészülni arra, hogy jöhetnek majd rázósabb időszakok is.
Miután híre ment, hogy áprilisban megtartottuk polgári esküvőnket, ismerőseim személyes találkozások, telefonhívások és csetelések alkalmával lépten-nyomon nekem szegezik a kérdést: „Na, Geri, milyen a házasélet?” Az én válaszom erre: pont ugyanolyan, mint amikor együtt jártunk…
Nem értem, hogyan mondhatja erre bárki is azt, hogy unalmas. Persze, persze, biztos van olyan is, de mint mindenben, jegyességed során ebben is igényesnek kell lenned! Nagyszerű kaland és egy jó házasságra készít fel!
Miközben rohamosan közeleg augusztus végén esedékes esküvőm, az jutott eszembe; néhány blogbejegyzés keretében írnék a felkészülés egy-egy állomásáról. Arról, hogyan igyekszem szellemi-lelki munícióval felvértezni magam (pontosabban: hogyan igyekszünk felvértezni magunkat) az életre szóló elköteleződésre, a szentségi házasságra.