Ahhoz, hogy megfelelő házastársat találjunk nem elég a vonzalom vagy a közös érdeklődési kör. A katolikus, keresztény szemlélet segíthet abban a néha igen hosszú folyamatban, hogy rátalálj egy olyan egész életen át tartó kapcsolatra, amely alapja a hitben gyökerező önátadó szeretet.
Sokat hallunk eljegyzésekről és sorra kapjuk a meghívókat az esküvőkre, ám az örömteli események közepette sokan még mindig keresik a társukat, akivel leélhetik az életüket.
Egy olyan kultúrában, amely gyakran eldobhatónak, lecserélhetőnek tartja a kapcsolatokat, és az érzelmeket helyezi a középpontba, a keresztény eszmerendszer mélyebbre hív bennünket: egy valódi hivatás megfontolt, imádságos felismerésére.
A házasság földi életünk legnagyobb horderejű döntése. Egy út, amit rendkívüli módon meg fog határozni, hogy kivel járod.
Ha az a társ nem megfelelő, még a könnyű utakat is keservessé teheti, de ha megfelelő, akkor a nehézségeket is közös kalandokká alakíthatja. A legtöbb fajsúlyos, életetünket meghatározó döntéssel ellentétben, a házasságból nem lehet egyszerűen kiszállni. Otthagyhatod a munkádat, ha nem szereted, vagy elköltözhetsz egy másik városba, esetleg kereshetsz új barátokat, de szakmát is válthatsz, a házasság Isten tervében viszont egy életre szól.
Ennek a döntésnek visszavonhatatlannak kell lennie.
Ahhoz, hogy megtaláljuk azt a személyt, akinek életre szóló igent mondhatunk, túl kell látnunk a múló érzések, a felszínes vonzerő és a kulturális elvárások illúzióin, hogy felismerjük a mögöttük rejlő objektív valóságot. Viszont nem a társkereső alkalmazások algoritmusainak segítségével találhatjuk meg a férjünket, feleségünket, hanem az ítélőképességre, hitre és erényekre épülő, józan megkülönböztetés eszközével.
Hogyan döntsünk tehát bölcsen?
Íme 7 gyakorlati, kulcsfontosságú szempont, amelyek a filozófiából, a teológiából és a megélt tapasztalatokból merítve segíthetnek a párkeresőknek
Felnéztek egymásra?
Arisztotelész az erényen alapuló barátságot tekintette a legmagasabb rendű emberi kapcsolatnak, amely egyenrangú felek között jön létre. Ez nem azonos jövedelmet vagy képességeket jelent, hanem a jó közös keresését, amely kölcsönös tiszteleten és egymás iránti őszinte csodálaton alapul. Felnéztek egymásra? Olyan ez a kapcsolat, amelyben „egyik vas a másiktól kapja élét” (Péld 27,17), vagy az egyik fél uralkodik, míg a másik meghajlik, mígnem végül megtörik? Mindkét félnek teljes szívvel kell elkötelezettnek lennie, valódi kölcsönösség mellett.
Vonzalom
Az egészséges házassághoz minden síkon szükség van vonzalomra: testi, érzelmi, intellektuális és lelki téren egyaránt. Ez nem felszínes fellángolás, hanem mély vonzódás a teljes emberhez, akit Isten teremtett.
Hármas fonál
Arisztotelész megjegyezte, hogy az igazi barátsághoz szükség van valamire, ami mindkét fél perspektíváját önmagán túlra irányítja. Boldog Fulton Sheen amerikai érsek híres mondása szerint a házassághoz három személy kell: a férfi, a nő és a középpontban álló Isten. A közös hit, a közös küldetés vagy a közösen felismert hivatás biztosítja azt az összetartó erőt, amely a párost az önmagán túlmutató cél felé irányítja.
Hasonlóságok, különbözőségek
Az, hogy összeilljen a temperamentumotok, rendkívül fontos. Vannak személyiségek, amelyek éltető hatásúak, mások viszont hosszútávon rossz hatással lehetnek egymásra. Figyeljétek meg, hogyan képzelitek el közösen az életet és azt, hogy a különbségek termékeny feszültséget teremtenek, vagy idővel szakításhoz vezetnek? Még az apró, hétköznapi szokások is – például hogyan reagál valaki, ha rossz ételt hoznak ki neki az étteremben, vagy miként kezeli az utazás során bekövetkező kisebb késést – gyakran mélyebb mintázatokat tárnak fel a rugalmasság, a türelem és a kegyelem tekintetében.
Hivatás
Segít ez az ember abban, hogy eljuss a mennyországba? A házasság végső célja ugyanis, hogy segítsük házastársunkat az életszentség elérésében. Érzitek-e Isten valódi hívását arra, hogy együtt járjátok végig ezt az utat? Nem csupán az erős érzelmek sodrásáról van szó, hanem a természetfeletti béke és meggyőződés „halk, szelíd hangjáról”.
Önátadás
A szeretet azt jelenti, hogy akarjuk és tetteinkkel is előmozdítjuk a másik javát. Mindkét félnek tanúságot kell tennie arról, hogy képes önzetlenül gondolkodni és cselekedni. Ahol hiányzik az önátadás, ott az önzés tölti be az űrt, és lassan felőrli a kapcsolatot – ez pedig éppen az ellentéte a keresztény szeretetnek.
Mély megbecsülés és szeretetteljes ragaszkodás
Vajon valóban becsülitek egymást? A mély tisztelet és az öröm az az összetartó erő, amely átsegíti a párt a megpróbáltatásokon és a sikereken, a kalandokon, de a hétköznapok egyhangúságán is. Az igazi, mély szeretetteljes ragaszkodás állhatatos, hűséges, mindennapi döntés: életünk minden pillanatában a férjünk, feleségünk javát helyezzük az első helyre.
A házasságra való felkészülés nem a tökéletességről szól, – hisz egyikünk sem az, – hanem arról, hogy igyekszünk tisztán látni, figyeljük, hogy összeillünk-e, és keressük, hogy Isten mire hív, mi az Ő akarat életünk ezen területén.
Szánjatok rá időt, imádkozzatok, kérjétek hiteles emberek tanácsát! Huzamosabban, több élethelyzetben és szituációban figyeljétek egymást, ne csupán a csillogó, boldog pillanatokban. A megfelelő társ megtalálása nem szüntet meg minden nehézséget, de szentségivé teszi az utat: az életszentség és az öröm útjává, amely a végső menyegző lakomája felé vezet.
Forrás: ncregister.com
hirdetés
