Értetlenség, szomorúság, gyász: hívők és nem hívők egyaránt megdöbbentek a szombatról vasárnapra virradó tragédiára, amely során tizenkét lengyel zarándok halt meg az M3-as autópályán. Hol van ilyenkor Isten, miért engedi meg hogy ez megtörténjen – számtalan ilyen kommentet lehetett olvasni, hol udvarias, hol pedig egészen provokatív céllal. A borzasztóan nehéz kérdéssel megkerestük Alpek Gergely római katolikus papot, most az ő gondolatait olvashatjátok.
Ma valamennyien a híreket hallgatva megdöbbentünk, és még talán hívő emberekként is sok-sok kérdést tettünk fel, talán értetlenül állva a tények előtt. Egy buszbalesetben tizenketten meghaltak. Zarándokok voltak. Nem csupán ezen az úton, hanem egész életükben meghatározó volt az Istenbe vetett hit. És mi akik most élő személyekként tekintünk erre az eseményre óhatatlanul feltesszük a kérdést: az az Isten, akiben ezek az emberek hittek, és mi magunk is hiszünk, ebben az óvatlan pillanatban elhagyta volna a benne hívőket?
Hol volt, hol van a szerető Isten, akit talán mi emberi ésszel úgy gondolunk, hogy akkor cselekedett volna jól, ha megmenti híveit?
Az esemény egyrészt próbára teszi, de egyben megerősíti a hitünket. Nem állhatunk meg annál a kérdésnél, hogy hol volt Isten? Ki merem jelenteni, hogy az egész buszon, minden egyes zarándok, és a buszsofőrök mellett is ott volt. És ez a közvetlen közelség ad reményt számunkra, hogy az Istennel való találkozás, a baleset pillanatában megtörtént. Áhítattal eltelt szívek, imára kulcsolt kezek, Istennel élő hívő emberek. El tudjuk képzelni azt, hogy az Isten nekik rosszat akarna? Nem.
Isten sem nekik, sem nekünk nem akar rosszat, de vannak események, melyekkel tanítani akar, és ilyen ez a mostani is.
A zarándoklat egy különös út, amit bejár az ember. Már maga a földi élet is egy ilyen pálya, melyen mindannyian haladunk előre. Akik ebben a balesetben elhunytak, számukra nem csupán a kis medjugorjei zarándokút ért véget, hanem a földi élet nagy zarándokútja, melyhez számtalan öröm, és talán megszámlálhatatlan fájdalom is társult. És itt van ez a kis út, egy rövidke szelet az életükből, melyre valamennyien úgy indultak el, hogy visszatérnek otthonukba. De egy ilyen útnál mindig történik valami változás. Az ember nem úgy jut haza, ahogy elindult. Ha nyitott a szíve a befogadásra, akkor Isten gazdagítja Őt a különböző cselekmények által. A csoport egy olyan helyen volt, ahol napi szinten számtalan megmagyarázhatatlan csoda történik. De elég csak a legalapvetőbb dolgokra: gyónásra, szentmisére, szentáldozásra, rózsafüzérre gondolni. Vagy a Križevac hegyének megterhelő, de áldozatot hozó megmászására. Ezen események által sok-sok kegyelmet kaphattak, melyek ott voltak a szívükben a halál szomorú pillanatában.
Ugyanakkor a zarándoklat egy búcsúnyerési lehetőség is, melyet fel lehet ajánlani egy elhunyt személyért vagy akár önmagunkért is. Isten ezeket az elhunyt személyeket azzal ajándékozta meg, hogy nem sokkal haláluk előtt szent helyen voltak, ahol megbocsátást nyertek, és amikor még talán nem is gondolták, de „Szent Útravalóként” vették magukhoz Krisztus testét. Nem a hazafelé tartó útra, ami a földi otthon, hanem a mennyei Boldogság, az Örök Haza felé vezető útra. Ez a mi hitünk, és ez a mi reményünk: hogy valamennyien, akik ma lengyel testvéreink közül az M3-as autópályán ebben a balesetben elhunytak, a szentségi kegyelmek miatt eljuthattak oda, ahová egész életük tartott: hazaérkeztek.
„Várom a holtak föltámadását, és az eljövendő örök életet”- mindennapjaink része a hitvallás, melyek szavai most különös erővel hatnak. És ilyenkor kell ezt a hitet megvallanunk, erősítenünk azokban, akik kételkedve, meginogva szemlélik a történteket.
Egy nappal Nagyboldogasszony ünnepe után történt, ami ünnep a mennyországra irányítja a figyelmünket, ugyanis az égben lévő Királynénkat ünnepletük, akit Medjugorjében kiváltképp tisztelnek és szeretnek. Ez az asszony lehetett az Ő útitársuk, aki talán még ezen a sötét éjjelen megmutatta számukra a Világosságot: a medjugorjei zarándoklaton Mária által eljuthattak Jézushoz.
Ennél az eseménynél csak hittel lehet megállni, és megerősödni mindabban, amit vallunk: Létezik Örökké, és a halál nem a vég, különösen a zarándok ember számára.
Alpek Gergely atya
hirdetés
