A Szentírás olvasása nem egyszerű feladat, hanem életedet átformáló kaland: küzdelmekkel, újrakezdésekkel, de mindenekelőtt azzal a megtapasztalással, hogy a mindenség Ura személyesen szól hozzád. Benkovics Péter írása gyakorlati tanácsokkal bátorít arra, hogyan tarts ki a Biblia mindennapos olvasásában, és hogyan fedezd fel benne azt a kincset, amely képes gyökeresen megváltoztatni az életed.
Kedves Testvérem!
Gratulálok a döntésedhez, hogy a Szentíráson keresztül közelebb szeretnél kerülni életed forrásához, hordozójához és céljához: Jézus Krisztushoz! Emlékszem a napra, mikor egyszer belém hasított a gondolat: mekkora elképesztő kiváltság, hogy a mindenséget teremtő és fenntartó Isten – szól hozzánk. Nem vagyunk csak úgy „beleejtve” ebbe a világba. Nem vagyunk magunkra hagyva. Ahogy a Dei Verbum fogalmaz: „E kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez és társalog velünk, hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe.”
Ebben az írásban néhány praktikus tanácsot szeretnék megosztani, melyek talán segítséget fognak nyújtani utadon:
Kitartás és újrakezdés
Mikor Jézus a mennyek országát szántóföldbe rejtett kincshez hasonlította (Mt13,44), abban mély tanulság van. A kincs nem esik az ölünkbe. Benne van a földben, amit ki kell onnan ásni. Ami nem könnyű, mert időt kell elvonnunk életünk más dolgaitól, és fáradtsággal, küzdelemmel jár. A csákány néha mellé megy, az ásó kicsorbul, olykor elered az eső, küzdeni kell a sárral, kövekkel, gyökerekkel.
Hogy a kincset felszínre hozzuk és a miénk legyen: az kemény munka.
Nem fog könnyen menni az sem, hogy a teljes Szentírást elolvasd. Lesznek napok, mikor nagyon nehéz lesz leülni olvasni, lesznek napok, mikor nem fog menni. Lesznek olvasmányok, melyek nehezek, és lesznek, melyeket elsőre nem értesz, sem másodikra. Lesz, hogy elsodor az élet és lesz, hogy nem érzed méltónak magad arra, hogy Isten Igéjét kézbe vedd.
Ezekre számítsál. És határozd el most, hogy bármi jön, ki fogsz tartani!
Ez mit is jelent? Hogy bármennyire messzire is sodródsz, mindig fogod magad és visszatérsz. Újra nekiveselkedsz. És újra. És újra – ahányszor csak kell. De nem adod fel.
A Szentírás kitartó olvasása olyan, mint a keresztény élet: minden megbicsaklás után rendezni kell a sorokat – és újra elindulni! Amíg ezt tesszük, a győzelem garantált. Veszíteni csak úgy veszíthetünk, ha feladjuk. Ahogy Szent Pál írja: „felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van.” (Fil 3,14)
Legyen egy fizikai Bibliád
Szentírást olvasni mindenhogy jó; van sok jó elektronikus formátum, melyeket én is használok. Mégis azt javaslom, hogy legyen egy papír alapú példányod, amit végig fogsz olvasni. (A Szent István Társulatnak és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatnak jobbnál jobb katolikus bibliái vannak, sok méretben. Ne feledd, hogy a protestáns fordítások nem tartalmazzák a Szentírás összes könyvét.) Egyrészt egy fizikai könyvnél nem prüntyög a Messenger, a Viber és a Whatsapp, és nincs egy kattintás közelben az internet feneketlen óceánja.
Másrészt, ahogy liturgikus események során is fizikai tárgyakon át kerülünk kapcsolatba láthatatlan valóságokkal, hasonlóképpen a te Bibliád is egy személyes kapocs lesz közted és a barátod, Jézus között. Hatni fog rád a szertartása annak, hogy kézbe veszed a Szentírásodat.
Felemeli a lelkedet, és ahogy megnyitod az Írást, megnyílik a szíved is. Könnyebb lesz kapcsolódni.
Még egy praktikus tanács: nem tiszteletlenség beleírni a Bibliádba, sőt. Ahogy egy baráti beszélgetésben helye van kérdéseknek és feleleteknek, érzelmeknek, nevetésnek, sírásnak és félelmeknek is, úgy az Írás olvasása során is lehet beleírni, megjelölni, kiemelni ami megérint, ami meghökkent, amit nem értek, ami feltárul és ami könnyeket csal a szemembe.
Nem csak egy könyvet olvasunk
A Szentírás más, mint egy akármilyen könyv. Ezt mindig tartsuk szem előtt, mikor kézbe vesszük. Rajta keresztül Isten szól hozzánk. Emberek írták, de a Lélek szól általa. Ahhoz, hogy befogadjuk, ugyanez a Lélek kell. Ezért mindig hívjuk a Szentlélek segítségét, mikor megnyitjuk. Ahogy Szent Jeromos mondta: „nem juthatunk el az Írás megértésére a Szentlélek segítsége nélkül, aki azt sugalmazta.”
Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy nem a betűt imádjuk, hanem azt az Istent, aki ezen keresztül szól hozzánk – sokszor egészen zavarba ejtően személyes módon. A Szentírás kutatása misztérium. Ne ijedjünk meg attól, hogy nem uraljuk. Olyan ez, mint a szél. „Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”(Jn3,8) Engedjük, hogy ez a titokzatos szél, a Szentlélek fújjon és formáljon bennünket miközben elmerülünk Isten Igéjében.
Nehéz részek
Készüljünk rá, hogy lesznek részek, melyeket nemhogy nem értünk, de döbbenetesnek tartunk majd. Miért teremtette meg Isten egyáltalán Sátánt, ha tudta, hogy mi lesz belőle? Miért enged meg ennyi nyomorúságot jó emberekkel? Miért utasítja népírtásra a saját népét az Ószövetségben? Hogyan lehetséges, hogy hatalmas hithősök borzalmas bűnöket követnek el? Két fontos dologra figyeljünk akkor, mikor ilyen kérdéseink merülnek fel.
Egyrészt ne ijedjünk meg. Ha minden könnyű és magától értetődő lenne a Szentírásban, akkor mi értelme lett volna megírni? A Biblia Isten megismerésében segít nekünk, és pont arra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, ahol félreismerjük, vagy nem ismerjük igazán szeretetének és igazságának nagyságát és valódi mibenlétét. Szükségszerű, hogy hibás elképzeléseinkben csalódjunk.
Másik tanácsom, hogy ne tagadjuk el a kemény kérdéseket, melyek felmerülnek bennünk.
Ha ezeket elfojtjuk, az nem tűnik el, hanem mérgezni fogja a hitünket. Az Igazsággal kapcsolatban joggal élhetünk azzal az igénnyel, hogy jót álljon magáért. Kérjük a Lelket, hogy vezessen bennünket ÉS (!) támaszkodjunk Krisztusnak arra az ígéretére, hogy a Katolikus Egyház tévedésektől mentesen magyarázza a Szentírást (Mt16,13 + 18-19)! Sok jó biblia-magyarázat érhető el az interneten és máshol egyes bibliai szakaszokról, de hitünk szerint egyedül a Tanítóhivatal értelmezéséről tudhatjuk biztosan, hogy teljesen mentes a tévedésektől! Ha valamit nem értünk, ennek megfelelően keressünk iránymutatást. (Mike Schmitz atyának például van egy angol nyelvű applikációja, ami végigkísér a teljes Szentíráson, ez már magyar nyelven is elérhető az Új Jeruzsálem katolikus közösség jóvoltából:). Legyünk óvatosak, hogy milyen forrásból iszunk, mert pár csepp méreg megronthat egy amúgy sok tiszta vizet adó forrást is.
Én magam is sokat küzdöttem nehéz részekkel a Bibliában mikor még protestánsként elköteleztem magam a Szentírás napi olvasása mellett, de hatalmas tapasztalat volt az, hogy ha kitartottam amellett, hogy az Igazságot akarom megtalálni, akkor mindig lettek jó válaszok. (És igen, személyes tapasztalatom, hogy ha következetesen kitart emellett az ember, ez azzal jár, hogy katolikus lesz…)
Szentmise és gyónás
Katolikusként nem csak abban a kiváltságban van részünk, hogy tévedésektől mentesen tudjuk a Szentírást olvasni és értelmezni, de Krisztussal valóságban tudunk találkozni a Szentmisében. Éljünk ezzel a kiváltsággal. Vasárnap mindenképp, de ha tehetjük és hívását érezzük, akkor hétközben is. Volt idő, mikor a Szentmisén való részvétel emberek életébe került. Az első évszázadokban egy alkalommal egy Szentmisén rajtaütöttek a hatóságok és a jelenlévőket letartóztatták. A kihallgatásuk során arra a kérdésre, hogy a tiltás ellenére miért ünnepelték Krisztus feltámadását vasárnap, ezt válaszolták: “sine dominico non possumus”, azaz az Eucharisztia nélkül nem tudunk élni. Aztán kivégezték őket. Ennyire fontos valójában a Szentmise. Hálásak lehetünk, hogy olyan történelmi korban és helyen élünk, hogy nekünk nem kell most ekkora áldozatot fizetnünk.
Ugyancsak bátorítalak, hogy élj a szentgyónás lehetőségével, hogy a kegyelem állapotába kerülve a Lélek hangja még erősebb lehessen, mikor Isten Igéjét megnyitod. Ne feledd, hogy a gyónás nem a bűneidről szól, hanem pont arról, hogy megszabadulj mindattól, ami elválaszt Istentől!
6. Imádkozzunk egymásért
Ha lehet annál nagyobb dolog, hogy Isten szól hozzánk, akkor az talán az lehet, hogy a felfoghatatlan méretű láthatatlan és látható világot, a több billió galaxist, a több milliárd embert teremtő és fenntartó Istent megszólíthatjuk – és mikor ezt tesszük, Ő úgy figyel ránk, mint ha mi lennénk egyedül a világon. Ez kimondhatatlanul hatalmas kiváltság. És ha mi kérünk valamit, az sosem marad válasz nélkül (Lk11,9).
Imádságunkra megtörténhetnek dolgok, melyek anélkül nem történnek meg.
A kereszténység nem egyéni dolog, a kereszténység közösség. A hit személyes ügy, de nem magánügy. Imádkozzunk egymásért. Mindig van körülöttünk valaki, aki támogatásra szorul. A másik is gyenge, a másik is küzd. Talán nagyobb teher alatt, mint mi magunk. Meg fogjuk tapasztalni, miközben a másikat próbáljuk felemelni, mi magunk is felemelkedünk. Legyünk annak a tudatában is, hogy értünk is imádkoznak. Emberek és angyalok, Földön és a Mennyben imádkoznak értünk, és ebből erőt meríthetünk, sőt kérhetjük is! Különösen javaslom a Szűzanya segítségül hívását, aki tökéletes példát adott nekünk Krisztus szemlélésében és megértésében. Az Egyházzal – egy ószövetségi előkép beteljesedését meglátva Máriában – együtt imádkozhatjuk: „Szűz Mária, bölcsesség széke, könyörögj értünk!”
Biztosíthatlak, hogy ha kitartasz az elhatározásod mellett, hogy elolvasod a teljes Szentírást, akkor az előtted álló időszak nehézségekkel tarkított, de életet átalakító csoda lesz. Más emberré leszel, és még nem is sejted, mennyire. Szent Ambrus mondta: „amikor hittel kézbe vesszük a Szentírást és az Egyházzal együtt olvassuk, az ember újra Istennel sétál a paradicsomban.”
Nem belőled ered a gondolat, hogy ezen az úton járj (Rm8,26). Isten hív téged. Ez az első, fontos lépés Isten misztériumának mélységeibe, mely vár rád. Tarts ki. Tarts ki. Tarts ki!
Csodálatos lesz, meglátod.
Szeretettel:
Benkovics Péter
hirdetés
