Az, hogy szeretjük az embertársainkat, nem kell, hogy teológiai kompromisszumokkal járjon. Képviselhetjük az egyház tanítását higgadtan és határozottan, a homoszexualitás és kereszténység viszonyában is. Vendégírásunk szerzője három gyakori érvet mutat be, amelyet az LMBTQ védelmében szoktak megfogalmazni, és válaszol is ezekre. Mivel a szerzőt a véleménye miatt már több támadás érte, a kérésére név nélkül tesszük közzé az írását. Habár a 777 csapata elkötelezett abban, hogy a lehető legkevesebb név nélküli cikk jelenjen meg az oldalon, mérlegelve a kérés személyességét, méltányoltuk azt.
Aki Jézushoz szeretne közeledni – bárki legyen is, és bárhol tartson is az életében – , az előtt nem csaphatjuk be a templomajtót. Ez nem jelenti, hogy mindenben egyetértünk az illetővel, hanem inkább azt a meggyőződést erősíti, hogy a közösségeink nem tökéletes hívekből állnak. Mind esendő, bűnös emberként jövünk Jézus elé, ezért egymástól sem a hibátlanságot várjuk. A keresztény életnek azonban szerves része a fejlődés, a változás, a megszentelődés. Ahogy egy amerikai lelkész mondta, „Gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, de ne maradj olyan, amilyen vagy.”
Az embertársunk iránti szeretet viszont nem kell, hogy teológiai kompromisszumokkal járjon. Képviselhetjük az egyház tanítását bölcsen, higgadtan és határozottan, különösen azokban a kérdésekben, amelyek ma megosztónak bizonyulnak. Ilyen például a homoszexualitás és a kereszténység viszonya. Cikkünkben három gyakori pro-LMBTQ érvet mutatunk be, s válaszokat is adunk rájuk.
„Jézus soha nem beszélt a homoszexualitásról. Egyszer sem mondta, hogy bűn.”
Ez egy úgynevezett argumentum ex silentio, azaz hallgatásból levezetett érv, amely egy gyakori érvelési hiba. Az, hogy valaki nem említ egy adott témát, nem jelenti, hogy közömbös a dolog iránt, vagy akár egyetért vele. Ezenkívül számtalan további példát fel tudunk sorolni – fontos ügyeket – , melyeket Jézus szintén nem taglalt. Ilyen a rasszizmus, a nemi erőszak, az abortusz, csak hogy néhányat említsünk. Mégsem feltételezzük, hogy Krisztus helyesli ezek bármelyikét is, sőt pontosan tudjuk, hogy elítéli őket. Az igazság az, hogy a zsidók számára egyértelmű volt, hogy a homoszexuális gyakorlat bűn, ezért teljesen szükségtelen lett volna egy evidenciára felhívni a hallgatóság figyelmét.
Utóbbi tény inkább azt a kérdést veti fel, hogy ha Jézus nem tekintette bűnnek a homoszexualitást, akkor miért nem beszélt erről nyíltan? Hiszen tudjuk, hogy nem óvatoskodott a kijelentéseivel és nem egyszer döbbentette meg a hallgatóságot a tanításával. Voltak, akik annyira megbotránkoztak azon, amit mondott, hogy nem akarták már követni (Jn 6,66). Tehát, ha Krisztus valóban nem látott problémát a homoszexuális cselekedettel, akkor miért nem hirdette ezt nyíltan? Erre további érvként szokták felhozni, hogy a Biblia nem ismeri a szerető homoszexuális kapcsolatokat, ám ez nem változtat a tényeken. A Biblia alapján Isten nem adja áldását a homoszexuális cselekedetre, függetlenül annak kontextusától.
hirdetés„Az LMBTQ közösség csak azt szeretné, ha az egyház elfogadóbb lenne.”
Elengedhetetlennek tartom kiemelni, hogy az LMBTQ keresztények körében kezdettől fogva különböző álláspontok léteztek azzal kapcsolatban, hogy az eltérő szexuális irányultság összeegyeztethető-e a kereszténységgel. Ezeket a ’90-es évektől egészen a mai napig „side A” és „side B” megközelítésnek hívjuk, az alapján, hogy az érintettek bűnnek tekintik-e a homoszexuális kapcsolatot vagy sem. Erről ritkábban esik szó, s hajlamosak lehetünk az LMBTQ csoportot egy tömbként elképzelni, ahol mindenki ugyanazt akarja és ugyanazt vallja, holott azt gondolom, a különböző perspektívák létezésének elismerése a tisztelet egyik legalapvetőbb módja lehetne. Ne kezeljük tehát az LMBTQ embereket „kategóriaként”! Halljuk meg, hogy a csoport különböző tagjai hogyan képviselnek különböző nézeteket. Ide tartoznak azok, akik LMBTQ identitást vallanak, s szeretnék, ha az egyház ezzel egyetértésbe kerülne. Ide tartoznak azok, akik LMBTQ identitást vallanak, de elfogadják, ha ezt az egyház nem helyesli. Ide tartoznak azok, akiknek homoszexuális vágyai vannak, de cölibátusban élnek. Ide tartoznak azok, akik számára a szexuális orientáció nem bír identitásképző erővel. Ide tartoznak azok, akik LMBTQ identitást vallottak, de ma már heteroszexuális életet élnek. Folytathatnánk a sort.
Azok az emberek, akik eltökéltek abban, hogy nap mint nap felvegyék a küzdelmet a homoszexuális és egyéb vágyaikkal, különösen fontosnak érzik, hogy az egyház ne kössön kompromisszumokat.
Ezzel ugyanis a saját, egyébként is nehéz küzdelmeikben veszítenék el a legfőbb támaszukat.
A fentiek alapján tehát le kell vonnunk egy lényeges következtetést: amikor ezt az egész kérdéskört úgy képzeljük el, mint valamit, ami kizárólag az egyház és az LMBTQ közösség között feszül, tévedünk. Ugyanis magán az LMBTQ csoporton belül is eltérő vélemények ütköznek egymással.
„Jézus a törvénykező farizeusokat bírálja, ellenben a társadalom kitaszítottjaival – a vámszedőkkel és a prostituáltakkal – irgalmas.”
Amikor ez az érv elhangzik, a „farizeusok” többnyire azok a keresztények, akik a hagyományos tanítást vallják, míg a „vámszedő” alatt az LMBTQ csoport tagjait értjük. Ezért érdemes tisztázni, hogy pusztán azért, mert valaki felhívja a figyelmet a többezer éves keresztény tanításra, még nem válik automatikusan farizeussá. Természetesen fontos a tisztelet egymás iránt, de aki higgadt, megfontolt visszajelzést ad, az nem érdemli meg a címkézést.
Ezen túlmenően Jézus nem azért irgalmas a vámszedőkkel és a prostituáltakkal, mert az akkori társadalom kirekesztette őket, hanem azért, mert alázattal és valódi bűnbánattal reagáltak a tanítására. Krisztus a farizeusokat sem azért bírálja, mert a törvényt hirdették, hanem az álszentségük és a szeretet hiánya miatt. Ne feledjük, hogy Jézus Nikodémust pontosan ugyanolyan szívesen fogadta, mint a vámszedőket, márpedig Nikodémus farizeus volt, ennélfogva pedig kétségkívül sokra tartotta a törvényt. Mi volt a különbség? Hogy kereste Krisztust, alázattal jött hozzá, ezért farizeus létére mégsem esett ugyanolyan bírálat alá, mint a társai.
Az igazság az, hogy Jézus pontosan ugyanazt az üzenetet szánja a farizeusnak, a vámszedőnek, a homo-és a heteroszexuálisnak: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)
Nem a nemi orientációnk vagy társadalmi hovatartozásunk, hanem végső soron csakis az, ahogyan az Úr szavára reagálunk, dönti el, hogyan viszonyul hozzánk.
