A napokban jelent meg a Star Warsszal szinte egyszerre A két pápa című film, Anthony Hopkins és Jonathan Pryce főszereplésével. A fél világ az előbbi premierjén ült, mikor szerkesztőink a két pápáról szóló filmet nézték. Íme három vélemény, három szemszögből.
Justin Bieber, Kanye West, csak hogy két nevet említsünk azon sztárok közül, akik keresztény hitükkel és megtérésükkel telekürtölték a sajtót. De hogyan viszonyuljunk ahhoz, amikor a kifejezetten ellenszenves viselkedéséről ismert rapper istentiszteleteken énekel, felszólal az abortusz és a házasságon kívüli szex ellen, és megjegyzéseket tesz feleségének a kirívó öltözködésére? Na és amikor Justin Bieber félmeztelenül olvassa a Bibliát a magángépén?
Gyakran csak legyintenek a férfiak erre a kérdésre és elintézik annyival, hogy ez egy megfejthetetlen misztérium, amit ők sosem fognak kiismerni. Azért, ha jobban a belegondolnak megtalálják azokat a kulcsfontosságú tulajdonságokat és képességeket, melyeket csodálnak és a nőiség alapjának tartanak. Valahogy így vannak ezzel a nők is, mert ha jobban belegondolnak, nekik sem sokkal könnyebb erre a kérdésre válaszolni.
… de legalábbis addig biztosan nem, amíg az UNICEF aktív támogatója az UNESCO rendkívül ellentmondásos és megbotránkoztató „Átfogó Szexuális Nevelés” (CSE) programjának.
Az ember gyakran érzi, hogy bizonyos ügyek politikai képviselete nem úgy működik, ahogy kellene, hogy egyes szereplők tevékenysége nem a társadalom érdekeit szolgálja.
Nagy port kavart a napokban az a videó, amelyen Jacques Lacroix francia katolikus atya látható, amint pofont ad egy megkeresztelendő síró kisfiúnak. A felvétel hatására elszabadultak az indulatok, és valljuk be, jogosan.
A múlt héten ismét előkerült a hajléktalanság kérdése, és a döntéshozók (ismét) bejelentették, hogy betiltják a közterületen való életvitelszerű tartózkodást. Nem egy politikai írást szeretnék megosztani veletek, nem arról akarok írni, hogy kiről mit gondolok. Csupán úgy szeretnék írni, mint egy keresztény szociális munkás, aki nap mint nap hajléktalanokkal foglalkozik. Azt gondolom, hogy minden kereszténynek, sőt, minden jóérzésű embernek kell, hogy legyen véleménye arról, hogy hogyan kell foglalkozni a szegényekkel. Hiszen ha túljutunk azon, hogy hibáztatjuk őket, és megpróbáljuk megérteni a helyzetüket akkor meglátjuk azt is, hogy milyen felelősséggel tartozik értük, a legkiszolgáltatottabbakért, a társadalom, vagyis mi!
Nem akadtam ki a Met-gálán, és ez végtelenül elszomorít. Tudjátok miért? Mert már meg sem lepődöm, ha a kereszténység, különösen a katolicizmus van a kereszttűz alatt. Tragikus, hogy ez már ennyire általános.
Nőnap elmúltával vannak, akik máris elfelejtik, mi lenne az, amire véletlenül sem csak egy napon kellene odafigyelni. Inkább éljük úgy az életünket, hogy a nők iránti tiszteletünk folyamatosan megnyilvánuljon!
Manapság már egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem vállal gyereket. Azonban 18 évesen azért küzdeni, hogy végre elvégezzék az emberen a sterilizáló műtétet, több mint meglepő, és jóval mélyebb indokokról van szó puszta önzőségnél.
