,,Kapom egyre-másra e-mail fiókomba a csilivili karácsonyi üdvözleteket intézményektől, cégektől, szervezetektől, de magánszemélyektől is. Van itt minden: fenyőfa, szánkó, hóember, karácsonyfadísz, mi szem-szájnak ingere. Betlehemet csak elvétve találok, leginkább akkor, ha az üdvözlet keresztény szervezettől jön.”
Szeretettel osztjuk meg veletek Monostori László atya, az Árpád-házi Szent Margit Plébánia papjának adventi lelkiségi írását!
Mit is kívánunk egymásnak ilyenkor? Kellemes ünnepeket? Boldog karit? Jó évzárást? Esetleg „Season’s Greetings”? Ha olyan helyről jön az üdvözlet, ahol nem csak egy vagyok a címlistán, hanem tényleges kapcsolat van köztünk, vissza szoktam írni: Áldott karácsonyt!
Karácsony pogány gyökerei ismertek: Szíriában, Egyiptomban, majd Rómában is a legyőzhetetlen napistent ünnepelték a téli napfordulókor. A 330-as években aztán az ünnepet keresztény tartalommal töltötték meg: ez lett Jézus Krisztus születésének ünnepe – immár közel 1700 éve! Ma mégis sokan – talán egyfajta rosszul értelmezett politikai korrektséget erőltetve – ódzkodnak a születésről beszélni, vagy akár csak utalni rá. Mintha napjainkban leöntenénk a karácsonyt egyfajta érzelmi mázzal: hó, szeretet, meleg, meghittség, ajándékok, fenyőfa, terített asztal,… igazán szép születésnap.
De hol az Ünnepelt?
Bevallom, jó ideig hadilábon álltam azzal a kifejezéssel, hogy a karácsony a „szeretet ünnepe”. Éreztem ugyanis: azért hívják sokan szeretetünnepnek, hogy ne kelljen leírniuk vagy kiejteniük Jézus nevét. De tényleg azzal akarunk udvariasok lenni, azzal akarjuk elkerülni, hogy aki nem vallásos, rosszul érezze magát, hogy elhallgatjuk a Gyermek nevét?
Biztos vagyok benne, hogy nem úgy leszünk jó emberek, ha hallgatunk Jézusról. Ugyanakkor a szívem mélyén mégis kicsit megkedveltem a „szeretet ünnepe” kifejezést. Egyszerűen azért, mert igaz. Tényleg a Szeretetet ünnepeljük. „Isten a szeretet” (1Jn 4,8b). Így aki a Szeretet ünnepéről beszél (így, nagybetűvel!), valójában – tudva vagy tudatlanul – Jézust ünnepli, hiszen Jézus Krisztus valóságos Isten és Isten a szeretet.
Azt kívánom a 777 minden olvasójának, hogy idén karácsonykor ne elégedjünk meg a karácsonyi hangulattal: az énekekkel, a fenyőfával, az ünnepi asztallal, hanem
figyeljünk az Ünnepeltre, Jézusra, aki azért jött el és lett emberré, hogy megmutassa: ő tényleg a Szeretet.
Monostori László atya
hirdetés
