Cölibátus eltörlése, női papság, fülbe gyónás létjogosultsága – Fábry Kornél püspök atya válaszolt

A katolikus egyházban számtalan hagyomány van, melyek egy része mai, a dolgok nagy részét relativizáló korunkban kérdéseket vet fel. Miért van szükség a cölibátus fenntartására? Miért csak férfiak lehetnek papok, a nők miért nem? Miért kell a pap ahhoz, hogy bűnbánatot tartsak? Sokunkban felmerülhetnek ezek a gondolatok, de talán soha nem mertük megkérdezni. A Uspace podcastban azonban – többek között – ezekre is válaszolt Fábry Kornél püspök atya.

A Uspace Podcast választott részében az egyházról mint intézményről, a liturgiáról, a cölibátus eltörléséről, a női papságról, a bűnökről, és a gyónásról beszélgettek Fábry Kornél püspök atyával, aki a tőle megszokott módon frappánsan és közérthetően válaszolt a nem éppen egyszerű, viszont sokakat foglalkoztató kérdésekre. Szemlénkben ebből a beszélgetésből emelünk ki egyes gondolatokat!

A Uspace podcast házigazdái a paphiány témakörében megkérdezték püspök atyától, mit gondol arról, hogy sokan a cölibátus eltörlésében látják a paphiány megoldását. Másrészt felvetették azt az – úgy gondolom, sokunk által ismert – elméletet, miszerint a cölibátus létjogosultsága a középkorból ered, az egyházi birtokok egyben tartása okán.

Fábry Kornél püspök atya úgy gondolja, hogy a cölibátusnak ennél sokkal mélyebb gyökerei vannak. Most nincs vagyona a papoknak, így nem osztódna szét semmi. Felvetette ellenérvként, hogy ha a cölibátus a paphiány oka, akkor a református testvéreknél, az evangélikusoknál, és a görög katolikusoknál vajon miért csökken a hivatások száma. „Sokaknak piszkálja a csőrét, hogy én úgy döntöttem, hogy szeretnék teljes szívvel Jézusnak szolgálni. Ezáltal tehát jellé válok, mégpedig annak jelévé, hogy ha én vállaltam ezt a lemondást, akkor ennek oka van. És ez nem más, mint az örök élet. És

hirdetés

Jézusnak sem volt felesége. Mi Őt igyekszünk leginkább követni, és ezzel együtt pedig az osztatlan szív egy nagyon jó dolog.”

Ennek kapcsán indokoltnak tűnik a felvetés, hogy Jézusnak ugyan nem volt felesége, de Szent Péternek, aki az első pápa lett, volt.

„Ez így van. Az egyházban volt, aki cölibátusban, volt, aki házasként élt. Aztán lassan kialakult, hogy ez a kívánt állapot. A görögkatolikusoknak van feleségük, az ortodoxoknak van feleségük legtöbb esetben, de a görögkatolikusoknál is előírás, hogy csak az lehet püspök, akinek nincs felesége. Tehát akkor nagy kérdés, hogy nekem, amikor a papi hivatás mellett döntök, egy döntést kell meghoznom, és azzal együtt járt a cölibátus. Nekik két döntést kell meghozniuk, hogy papság, és házas vagy nem házas papság.”

Püspök atya fentebbi válaszában megjegyezte, hogy a szolgálathoz szükséges az osztatlan szív. Ezzel kapcsolatban felvetődhet, és fel is vetődött a podcast házigazdájában, hogy akkor a házasságban osztott lesz a szív?

„Nem. A Szentírás azt mondja, hogy a házasnak arra van gondja, hogy a férje, felesége kedvében járjon. A nem házast pedig az Úrral való munkálkodás, ami leköti. Ezt én megtapasztaltam, beszéltem görögkatolikus atyával, aki azt mondta, hogy irigyel minket. Azt mondta, hogy ha jó lelkipásztornak érzem magam, akkor rosszlelkű családapának, ha jó családapának, akkor úgy érzem, hogy a nyájat hanyagolom el. Ez nem könnyű. Beszélgettem pedagógussal is, aki azt mondta, hogy a piaristákat irigyli, hogy ők teljes szívvel-lélekkel csak a diákokért élhetnek.”

A házas- és családi élet témakörében gyakran szóba kerül, hogy tud-e egy pap hitelesen beszélni a házasságról, párkapcsolatokról és a szexualitásról úgy, hogy ő ezeket nem élte meg. Fábry Kornél atya ezt egy rendkívül szemléletes képpel válaszolta meg:

„Kérdés az, hogy tud-e egy orvos hitelesen beszélni egy olyan betegségről, ami neki még nem volt. Nem az a legjobb orvos, akinek a legtöbb betegsége volt, hanem aki már sokat látott. Ha valaki családban él, látja a saját családját belülről. Én viszont sok családdal vagyok kapcsolatban, és látom a különböző helyzeteket, hátha már találkoztam olyannal, amivel hozzám fordulnak, hogy máshol már találtak egy megoldást erre. Én is családban nőttem fel, én is nagycsaládot szerettem volna, csak a Jóisten közbeszólt, ez egy másik dolog.”

Szintén a paphiány egyik lehetséges megoldását látják egyesek abban, hogy a nők is lehessenek papok. A podcast egyik házigazdája azzal a vicces mondással élt, miszerint annyi női szerzetesrend van, hogy még a Jóisten sem tudja számon tartani. Akkor a nők miért nem lehetnek papok? A podcast ezen szakaszában egy érdekes eszmecsere alakult ki, engedjétek meg, hogy párbeszéd formájában idézzem:

„ – A papságnak ott van az nagyon szép része, hogy az ő kezükben változik át az ostya és a bor. Ez a nők kezében miért nem lehet?

– Igazából ennek a hagyománya az, hogy Jézus férfiakat választott.

– Nem csak férfiakat választott, hiszen nagyon sok női követője is volt.

– Nézzük meg, hogy ki volt ott az utolsó vacsorán. A 12 apostol.

– És ki volt ott a keresztnél?

– Mária és János. De amikor az Eucharisztiát alapítja és a papság szentségét, akkor nekik adta parancsba, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. És onnantól kezdve ők adták tovább ezt a hatalmat kézföltétel és imádság által. Tehát ha Jézusnak szándéka lett volna, hogy nők is papok legyenek, akkor ők is ott lettek volna az utolsó vacsorán. De úgy tűnik, ez nem volt szándékában. Egyszer beszéltem egy evangélikus lelkész hölggyel, fiatal volt, három éve volt lelkész. Azt mondja: a három év elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez férfi munka. Itt az atyaság van jelen, nem az anyaság. Nyilván ezt újra lehet tárgyalni, de úgy gondolom, hogy az egyház hagyományában az elmúlt kétezer évben nem véletlenül maradt meg az, hogy férfiakat szentelnek pappá.”

Több vitatott téma van jelenleg az egyházban a női papságon felül, ilyen például a gyónásról és a bűn kérdéséről kialakult vita. Nagyon sokan felteszik a kérdést, hogy miért kell ahhoz egy pap, hogy én Istennel megbeszélhessem a bűneimet. Miért nem elég, hogy csak Isten meg én?

„Van egy jó hírem. Ha nincs jelen pap, de az őszinte bánatot felébresztem magamban, akkor az teljes bűnbocsánattal jár. De! Az egyház, mint intézmény adja az Eucharisztiát, az Oltáriszentséget. Annak vannak feltételei. És ott van az egyház öt parancsa, – mert ugye ha bármilyen klubba elmész, ott is van házirend –, amit mindenkinek be kell tartania. Itt van az évente egy gyónás és áldozás, ami a lelki élet minimuma egyébként. Az, hogy miért kell pont papnak gyónni? A mai kor éppen ezt kezdi felfedezni, amikor mindenki coach-hoz jár, meg pszichológushoz, hogy valakinek el akarom mondani a dolgaimat. Magyar mondás: megosztott bánat fél bánat, megosztott öröm dupla öröm. Jézus maga adta ezt a hatalmat feltámadása után: vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, meg lesz bocsátva, akinek nem, annak nem. Tehát egy ilyen hatalmat adott az egyház kezébe, hogy rajtunk múlik, megadjuk-e a feloldozást vagy nem.”

„Nem mindenkinek adhatunk feloldozást. Tehát ha valaki a bűn állapotában akar maradni, akkor nem adhatok feloldozást. Például ha valaki azzal jön, hogy „megyek, hogy valakit megöljek”, nem adhatok előre feloldozást. Sokan összetévesztik a dolgokat.

A gyónás nem csak egy bűnlajstrom. Megelőzi egy bűnbánat és elhatározás, hogy többé nem akarom elkövetni.

Ezért fejeződik be így a gyónás: a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm. A mai korban elkezdődött a bűn tagadása, hogy nincs bűn. Ha nem lenne bűn, akkor Jézus nem beszélt volna róla. És mi az a bűn? Az, ami elválaszt minket Istentől. Ami a szeretet ellen van. És azt azért tapasztaljuk, hogy ilyen van a világban. És ha nincsen bűn, akkor nincs mi ellen küzdeni.”

„Miért kell gyónni? A gyóntató egyfajta objektív tükröt is tart. És ez mindkét irányból lehet segítség. Ha valaki nagyon aggályos lelkiismeretű, akkor helyre lehet tenni, hogy ne lásson már mindenben bűnt. Bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. De lehet valaki teljesen a másik oldalon, hogy semmit nem tart bűnnek. Felmerül a kérdés, hogy szubjektivizáljuk a bűnt? Nagyon nehéz, de ebben tud segíteni a lelkivezető. Papként mondhatom, hogy újat már senki nem tud nekem mondani, meglepetést senki nem tud okozni. És nem is az számít, hogy ki mit mond. Valaki egyszer mondta nekem, hogy ő szívesen bejönne a gyóntatószék másik oldalára. Hát – mondtam neki – ez olyan, mintha be akarnál ülni a kukásautó rakterébe. Szórják rád a szemetet. Nem véletlen, hogy nem minden pap gyóntat szívesen. Annyi rosszat hallani, mire jó? De gyógyító hely.”

Ezek alapján az embernek eszébe juthat, hogy ha csak bemegyünk a gyóntatószékbe és felsoroljuk a bűneinket, akkor annak nincs értelme. Lehet vajon jól gyónni, hogy a gyónásnak legyen értelme?

„Mindig van értelme. Válasszuk ketté. A gyónás lényege, hogy a súlyos bűnöket letegyük, és kapjak érte feloldozást. Ha ezen túl szükségem van tanácsra, akkor az egy lelki beszélgetés része. De a gyónásban nem zárjuk ki a beszélgetést sem. Ugyanakkor a jó gyónás feltétele, hogy alaposan készüljünk fel. Nem a gyónás maga az, ami elrontható, hanem az, hogy hogyan készültem fel.

Bízzak abban, hogy Isten a legirgalmasabb, magamnak is megbocsátok – sokaknak ez a nagy nehézsége –, és másoknak is megbocsátok.

Ezt a Miatyánk-ban mondjuk ki, hogy úgy bocsásson meg az Isten, ahogy mi megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Tehát mi kötjük meg Isten feloldó kezét, amíg valaki nem bocsát meg mindenkinek – ez lehet egy hosszabb folyamat is, nem olyan könnyű megbocsátani, főleg, ha súlyos bűnt követtek el. Nincs mit takargatni, az Isten előtt zajlik minden. Én el is felejtem, nem akarom megjegyezni. Én nem ciszterna vagyok, hanem csatorna. A Jóistennek továbbadom és kész. Amikor néha órákat gyóntatok, utána jó is, hogy átadom Jézusnak az egészet, és nem úgy nézek a másikra, hogy mit követett el, hanem hogy de jó, hogy megszabadult a bűneitől, bármilyen bűne is volt.”

Végül a podcast házigazdája – úgy gondolom, kicsit mindannyiunk nevében – megjegyezte, hogy igazán jó tudni, hogy a gyóntató oldaláról ez így működik.

„Mindig alázatra nevel. Tehát ha nálam egy sokkal szentebb jön be, akkor azért. Ha meg nagyon bűnös, akkor meg azért, hogy mi mindentől óvott meg a Jóisten. Tehát mindig alázat is van a gyóntatásnál. Nem olyan könnyű.”

Kissné Berta Rita

hirdetés