Hogy milyen hasonlóság lehet a Jézus halála előtti utolsó este és egy esküvői szentmise között, az talán nem egyértelmű elsőre, de egy szentírási részlet és egy esküvői videó után a szeretet parancsa mellett még egy dolog megérintett.
A héten valahogy többször elém hozta Isten a lábmosás történetét. Egyik nap egy barátnőmnek elküldtem egy videót, ahol azt mutatták be, hogy Jézus hogyan mosta meg a tanítványai lábát. Majd nem sokkal később egy esküvői videót küldött nekem, ahol egymás lábát mosta meg a fiatal pár a templomban az oltár előtt. És még aznap reggel az Újszövetségben is ezt a részt olvastam pont el.
,,Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.” (Jn 13, 3-5)
Engem nagyon mélyen meghat ez a fajta tisztelet és odaadás, amelyet az ifjú pár mutat azzal, hogy Jézus példáját ennyi ember előtt közvetítik, ennyire az életükbe szeretnék építeni az Ő tetteit, és hogy egymás előtt is megvallják a szeretetüket. Az esküre, az életre szóló ígéretre, a szavakra még ráerősítenek tettekkel is, nyomatékot adnak annak, hogy jóban-rosszban kiállnak egymás mellett, hogy nem akarják a másikat elnyomni, hogy nem nagyobb az egyikőjük a másiknál – és csakis a szeretettel tudnak növekedni.
A lábmosás emléke az Istennel való kapcsolatukban is fontos emlékeztetőül szolgálhat, hogy bizony mi, emberek Istennél sem vagyunk nagyobbak.
hirdetésCsakis Vele és az Ő példáját követve tudunk növekedni és lehet áldásos a kapcsolatunk.
Az alázat és az odaadás nagyon szép példája a közös nagy út elején.
„Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.” (Jn 13, 12-17)
Miközben visszaemlékezem a videóra, nagyon erős tüzet érzek a lelkemben, hogy igen, 2000 évvel később ilyen módon is meg kell élnünk Jézus tanítását. Hogy Jézusnak mekkora ereje van, és mennyire csodálatos, ahogyan szeret minket, hogy ennyire az életünk részévé szeretne válni! Életünk legboldogabb napjaiban is oda szeretne mellénk állni, hogy osszuk meg Vele a boldogságunkat, adjunk Neki hálát, mint a legeslegjobb barátunknak, akire ránézve az oltárig vezető úton, a padsorok között eszünkbe jut az a sok-sok emlék, amelyben mind jelen volt. Ő mindvégig fogta a kezünket, hogy eljuthassunk az oltárig. Felkészít bennünket arra, hogy az esküvő után már ne csak „egyedül”, hanem ketten együtt építsük az Isten országát és tegyünk jót az embertársainkkal.
Ráadásul a lábmosás szépen szimbolizálja a házasság tisztaságát is, hiszen Jézus mondta, hogy ,,aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz”. (Jn 13,10)
De senki ne értse félre, ha valakik enélkül házasodtak meg, pont ugyanannyira áldottak és szerethetik egymást, mint akiket a videóban láttam, és lehetett nekik is nagyon szép esküvőjük. A legfontosabb parancs minden élethelyzetben, amit Jézus ad nekünk az utolsó vacsorán – és szem előtt kell tartanunk, akár esküvőről beszélünk, akár nem -, hogy:
Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13, 34)
Papp Dorottya
hirdetés
