Schiller – Ármány és szerelem című drámája számos aktualitást tartalmaz, ne féljünk magunkra vonatkoztatni a régi klasszikusok sorai! Tanuljunk Lujza hibájából, ne növesszük bálvánnyá az érzéseinket! Rövid fejtegetés a szerelem központiságáról az életünkben.
A művet olvasva egy nagyon izgalmas kérdésfelvetésre kaptam választ. Istennek vajon van-e ellenvetése, ha háttérbe sorolódik egy friss szerelem kibontakozásakor, ami pedig az Ő kegyelméből szökkent szárba?
Hogy értelmet nyerjenek Lujza és az édesapja szavai, fontos röviden kontextusba helyezni azokat.
Lujza, – a szegény muzsikus lánya – és Ferdinánd, – egy miniszter fia, – egymásba szeret. A német fejedelem udvarában zajló intrikák viszont árnyékot vetnek boldogságukra. Von Walter, – az első miniszter – pozíciója megszilárdásáért érdekházasságra késztetni fiát Lady Milforddal, a fejedelem kegyencnőjével. Bonyolítja a helyzetet a Lady tiszta szerelme Ferdinánd iránt, aki viszont a rangban alattuk álló Lujzát szereti. Közben alattomosan ármánykodva hírbe hozzák Lujzát egy másik férfival, hazugságra kényszerítik Ferdinánd előtt, kénytelen elridegülni tőle. Ferdinánd – szerelme hűtlensége, az eszményi nő alakjának beszennyeződése felett érzett csalódottságában – megmérgezi Lujzát és saját magát is, végül még a lány ártatlansága is világossá válik előtte, de addigra már késő.
Mindenkinek ajánlom, ha teheti, nézze meg egy színházban a darabot, érdemes.
A mű számos ponton vet fel keresztény szempontból is izgalmas kérdéseket. Lujzát például szerelmük kudarca öngyilkosságba hajszolná, mély istenhite meghasonlik benne. Nem tud versenyre kelni a ranggal szemben sem, kénytelen lemondani a szerett férfiról, holott meggyőződése, hogy szívüket Isten egybekötötte. Még sok más téma is a felszínre kerül.
A szerelem megélésének helyes voltáról Lujza felvetése és édesapja válasza mutat nekünk képet. A szerelem tisztaságáról, lényegéről, Istennek tetsző megéléséről olvashatunk egy bakfis lány és a középkorú apa szemszögéből. Lujza a mű elején fellelkesülve így szól: „Nem tudok már imádkozni! Isten és Ferdinánd tépi kétfelé vérző lelkemet, és én félek – úgy félek! De nem, nem úgy van, apám! Hiszen egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában és megfeledkezünk az alkotóról. Hát Isten ne érezne gyönyörűséget, ha a remekművét annyira csodálom, hogy rá, a művészre nem gondolok.” Lujza most éli meg először a szerelem érzését, felvetése elgondolkodtató. Bár tudja, a szerelem Isten remekműve, pezsgő érzelmei mégis felboríthatják a fontossági sorrendet. Kerülhet-e Ferdinánd az első helyre Isten helyett?
A darab végéhez közeledve hangzik el az apa válasza Lujza azon kérdésére, hogy bűn-e a szerelem – esetében pedig szerelme be nem teljesülése miatti öngyilkossági szándéka. Válaszában finoman rímel lánya korábbi szavaira is: „Ha Istent szereted, sohasem lehetsz annyira szerelmes, hogy bűnösen légy szerelmes.”
Persze a szerelmet is Isten találta ki, ezzel is örömet szerezve, társat nyújtva az embernek, de hozzá útmutatót is mellékelt.
Szabályokat, tanácsokat, intelmeket, melyek betartása mindig a javunkat szolgálja. Mert nagy ajándék a szerelem, de nem a legnagyobb. Azt Jézusnál kell keresnünk.
Gál Petra Júlia
hirdetés
