1.6 százalék: ennyi az esélye annak, hogy egy nőnek természetes úton ikrei legyenek. Vajon hogyan reagálnál, mikor az élet túlcsordul, és a Gondviselés két ikerpárral ajándékoz meg – ráadásul másfél év leforgása alatt?! Claire és Louis ezt a hihetetlen kettős meglepetést élte át; íme az ő megható történetük a meddőségtől a nagycsaládig!
Claire és Louis a cserkészetben ismerkedtek meg. Három évvel később összeházasodtak, és Franciaország északi részén, Normandiában telepedtek le, ahol Louis gyermekpszichiáterként, Claire pedig építészként dolgozott. Négy éven át kellett együtt élniük azzal a fájdalommal, hogy nem született gyermekük, miközben a vetélés megpróbáltatását többször is átélték. Mikor már úgy tűnt, hogy minden remény elszállt, felfedezték, hogy Claire várandós. A nagy örömhöz meglepetés is társult… „Az ultrahangvizsgálat során azon tűnődtünk, vajon jól van-e a babánk. Aztán rögtön megpillantottuk mindkettőjüket, egészségesen, táncolva és rúgkapálva! Nevettünk, sírtunk, őrület volt az egész! Ennek a hihetetlen pillanatnak az eufóriájában még arra is gondoltam, hogy „szuper, az én családomban pont két keresztelő ruhácska van!”
Claire és Louis az ikerterhességet Isten hatalmas ajándékának tekintették a többévnyi várakozás, feszültség és ima után.
„Szerencsések voltunk, hogy soha nem stresszelt bennünket ez a meglepetés. Egy áldás volt! Azt mondtuk magunknak, hogy most már legalább két gyermekünk lesz.” A terhességhez hasonlóan a szülés is problémamentesen zajlott le: Henri és Georges boldogan és egészségesen jött a világra. „Nem volt koraszülés, sem császármetszés, nem volt szükség inkubátorra, nem lépett fel semmilyen egészségügyi probléma sem a babáknál, sem nálam. Az ikerterhességgel járó sok-sok aggodalomhoz képest rendkívül szerencsések voltunk, hogy békésen érkeztek meg a világra gyermekeink.”
Fotó: Claire és Louis kisbabái (aleteia.org)
A szülés után immár négytagú családként folytatódott az életük, még mindig békésen. “Az egészen hosszú apaszabadságnak köszönhetően négy nehéz év után együtt, boldogan éltük át ezt a hihetetlen élményt. És mivel ők voltak az első gyermekeink, nem mondhattuk magunknak, hogy egy gyerekkel könnyebb lett volna az élet. Az ikrek hatalmas áldások voltak; soha nem gondoltunk arra, hogy jobb lett volna, ha csak egy gyerekünk születik egyszerre. Ha ikreid lesznek, az -azt gondolom-, megváltoztatja a perspektívád.”
A mennyei ajándék és a könnyű babák örömével szembesülve Louis és Claire úgy érezte, készen állnak a család bővítésére, ha Isten is úgy akarja. Henri és Georges mindössze nyolc hónaposak voltak, amikor Claire felfedezte, hogy ismét terhes. „El voltam ájulva, hogy milyen gyorsan lettem másodjára várandós! Boldog voltam.
Úgy éreztem, megbékéltem a női termékenységemmel. A második terhesség helyreállított valamit bennem és a kapcsolatunkban.”
Louis és Claire meg voltak győződve arról, hogy az ikrek születése egyszeri lehetőség az életben. „Semmi esély, hogy újra ikrek legyenek” – magyarázta nekik a szülésznő az ultrahangon – „vagy ha mégis, akkor lottózniuk kell!”. És láss csodát…! „A szülésznő felhelyezte a szondát, és ismét két kisbabát láttunk mozgolódni a képernyőn. Először még arra is gondoltunk, hogy véletlenül a múltkori terhességem felvételét mutatja!”
Ez alkalommal az édesanyán úrrá lett a félelem. „Minden hatalmas méreteket öltött: a felszerelés, a szobák, az autó…”. Az egészségügyi szakemberek nyugtalanok voltak, nagyon aggódtak, mivel nem találkoztak hasonló esettel, és tanulmányok sem léteztek olyan nőkről, akik másfél éven belül kétszer szültek volna ikreket. A szakemberek koraszüléstől tartottak, és azt tanácsolták Claire-nek, hogy ne hordja tovább a nagyobb gyermekét. Hál’ Istennek azonban Clairen-ek ismét nyugodt, komplikációmentes szülése lehetett, és egészségesen jöhetett világra Augustine és Joseph.
A házaspár épp ebben az időben vett házat, ahol minden felújításra várt. Claire emlékei a négygyermekes korai életükről kissé homályosak: „Automata üzemmódba kapcsoltam át; én 100%-ban a gyerekekre koncentráltam, míg a férjem 100%-ban a házra, hogy minél hamarabb beköltözhessünk”. Augustine és Joseph két és fél hónaposak volt, amikor végül hatan új otthonukba költöztek. A ház még korántsem volt kész, de ez számukra mellékes volt. „A ház még ma sincs teljesen kész, és ritkán van rendbe téve… de van négy egészséges gyermekünk, és ez a legfontosabb! A gyermekeink mindannyian egyszerre érkeztek. Valószínűleg mindannyian egyszerre fognak elmenni otthonról. Soha nem felejtem el, hogy ezek az évek értékesek és pótolhatatlanok!”
A nem mindennapi történettel rendelkező házaspárt arról is kérdezték, mekkora kihívást jelent két ikerpár szülőjének lenni. „Kisgyermekes édesanya vagyok, így nem érzem magam abban a helyzetben, hogy tanácsokat adjak. De az ikreket nevelő édesanyáknak azt mondanám: micsoda szerencse! Isten hihetetlen ajándékot ad az ikreknek: egy életre szóló, legjobb barátot!” Claire minden nap lenyűgözve figyeli a gyermekek között bontakozó kapcsolatot és az eltérő jellemük fejlődését. Látja, ahogy életük kezdetétől fogva párbeszédet folytatnak egymással, elfogadva a másikat és a különbözőségeket.
Persze a mindennapok nem könnyűek. Louis abbahagyta a sürgősségi osztályon végzett munkát és pályát váltott, mivel úgy látta, az első számú feladata az, hogy otthon legyen.
„Nincs más választásunk, mint hogy egy csapat legyünk, ezért hát összetartóak vagyunk!”
Fotó: Claire és Louis négy gyermeke (aleteia.org)
A szülők az egyetlenek, akik mind a négy gyermekükről egyedül tudnak gondoskodni – ahhoz tehát, hogy kimozduljanak, két bébiszitterre vagy két nagyszülőre van szükségük. A logisztika nem egyszerű. „Az óvodában délután fél ötkor szoktam felvenni a nagyobbakat (akik már három és fél évesek). Metróval megyek értük, miközben viszem a kisebbeket dupla babakocsiban – amit már nehéz tolni, hiszen kétévesek! Útközben a nagyobb gyerekeknek fogniuk kell a babakocsit, én pedig ügyelek, hogy senki ne vesszen el a metrón. Vagy pedig autóval megyek értük, de mivel az ovinál nincs parkoló, folyamatosan ébernek kell lennem az utcám, hogy mindenkit egyenként kicsatoljak, kézen fogjak, és aztán a kocsiba ültessek!”
Házasságuk első éveiben Claire és Louis sivatagban, elhagyatottságban érezték magukat, és gyakran feltették a kérdést, hogy miért kell a gyermektelenségtől szenvedniük. Most már úgy látják, valószínűleg
szükségük volt erre a megpróbáltatásokkal és türelemmel teli időszakra, hogy ma tudatában legyenek annak a nagy örömnek és áldásnak, hogy két ikerpár szülei lehetnek!
„Naponta kérdések ezrét teszem fel magamnak. Gyakran elkedvetlenít például a családi imáink tökéletlensége”. De Claire nemrég tért vissza egy édesanyáknak szóló zarándoklatról, ahol egy pappal folytatott beszélgetés megnyugtatta: „Ne érezd magad bűnösnek” – mondta neki az atya. “A szentséghez vezető utad most elsősorban a négy gyermekeddel való mindennapi életed egyszerűségében rejlik.” Ezt a küldetést Claire és férje örömmel és hálával szándékozik teljesíteni!
Forrás: aleteia.org
Fordította: Fekete Ágnes
hirdetés
