„Ma is szembesülünk majd megoldandó problémákkal, lesznek megválaszolandó kérdéseink, érnek váratlan helyzetek és különféle kihívások is.” Révész Szilvia író Facebook-bejegyzésében a gondok, aggodalmak terhéről, és azok lerakásáról írt – ezt szemlézzük.
A szokásos feladatokat rutinosan megoldjuk. A kihívások láttán összeszedjük az erőnket, mozgósítjuk a tartalékainkat. A váratlan helyzetekben ösztönösen cselekszünk vagy megtorpanunk netán. De az is lehet, hogy valami már meghaladja az erőnket, nyomasztóvá, aggasztóvá válik, nyugtalanít és leterhel.
Talán nem ma szembesülünk vele először. Lehet, hogy jó ideje leköti a gondolatainkat, elrabolja az örömünket, megfoszt a jelen áldásaitól, ahogy sötét színekkel felvázolja a jövőt. A gond ezt teszi velünk.
De mit tehetünk mi a gonddal?
Alaposan körbejárjuk. Körültekintően átgondoljuk. Újra és újra lefuttatunk minden eshetőséget. Hordozzuk a terhét. Szorongunk, aggódunk, félünk miatta. Oltárán feláldozzuk a békességet, örömöt. Netán minden mástól is megfoszt, úgy megbénít rettentése.
Vagy megosztjuk mással. Valaki hozzáértőbb, gyakorlottabb, bölcsebb személlyel. Segítséget kérünk, így kisebb lesz, könnyebb lesz a teher. Ám néha ez az út se járható. Vannak olyan terhek, amelyeket nem mondhatunk el akárkinek. Vannak olyan gondok, amelyeket ember nem tud megoldani.
Péter apostol arra bátorít: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok!” (1.Pt 5,7). Őreá, az Istenre. Aki a föld teremtője, az ember alkotója. Aki a „markaiba metszett, és szüntelen előtte vannak falaid”.
Az Ő neve Gondviselő is. Ő hivatott rá, hogy hordozza a gondod. Fiában, Jézusban már magára vette ezt a terhet, megtörte ezt az átkot, kifizette a tartozást, elhordozta a betegséget.
Minden gondot rá vethetünk. Mindet.
Nemcsak a nagyokat, a kicsiket, az aprókat, jelentéktelennek látszókat is. Nincs olyan hatalmas teher, amely visszariasztaná. Nincs olyan jelentéktelennek látszó gondocska, ami ne számítana neki, ha rólad van szó.
Őrá vetheted ezt a terhet. Nem holnap, nem később. Most azonnal vesd rá! Ne hordozd tovább! Istennek gondja van rád.
„Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok.” (Bír. 18,7)
Tudja, épp merre jársz, milyen kihívások, milyen döntések, lépések előtt. Gondol rád az Úr, és meg akar áldani.
„Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.” (Zsoltárok 115,12)
A gondok eltolása nem gondatlanság, hanem bölcsesség, ha arra vetjük, arra bízzuk, akit arra hivatott, akit az illet. Isten kész arra, hogy elhordozza a gondod. Talán nem fog a következő pillanatban megoldódni minden, de nem kell, hogy tovább hordozd a terhet, hogy emiatt szorongj, ezen aggódj folyton.
„Vesd az Úrra terhedet, Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsolt 55,23)
Révész Szilvia
hirdetés
