Istennek fontosabb, hogy kik vagyunk, mint hogy mi a véleményünk. Tanuljuk ezt meg tőle, és ne engedjük, hogy a választások közeledtével a politikai véleménykülönbségek felülírják az egymás iránti szeretetet!
Ahogy közelednek a júniusi önkormányzati és európai parlamenti választások, megint gyakran fellángolnak a politikai ellentétek. Az amúgy is durván polarizált társadalmunk csak még tovább szakad.
A legfájóbb, amikor baráti társaságok és családok zúzódnak szét a politikai véleménykülönbségek miatt.
Magam is tapasztaltam ezt, nem is egyszer. Mégis, miért csináljuk ezt?
Értem én, hogy a politika mindig is több volt, mint pártpolitika. Hogy a közügyek valóban meghatározzák az életünket. Hogy nem mindegy, ki és hogyan vezet egy országot, egy várost. De ha egy kicsit megállunk, észrevehetjük, hogy bizony eltolódtak az arányok. Mintha egy ember a véleményével lenne azonos, és ha az nem egyezik az enyémmel, akkor „sajnos nincs dolgunk többé egymással”.
Ha Isten is így tekintene ránk, az egyenesen katasztrófa lenne, és azt hiszem, egyikünk sem jutna be a mennyek országába. Ha az alapján ítélne meg, hogy miről mi a véleményünk, mit gondolunk egy nap során, mennyi butaságot mondunk ki, nem sok jóra számíthatnánk. De Ő nem ezeket nézi, hanem a szívünket, a hitünket. Túl tud látni a felszínen, és a jellemünk érdekli.
Keresztényként a lehető legjobb mintánk van arra, hogy a politikai ellentétek helyett a jót keressük egymásban.
Ha csak egy szemernyi jó is van a másikban, azt is kiemelhetjük, abban is bátoríthatjuk egymást. Dönthetünk úgy, hogy a saját véleményünk harsogása helyett őszintén megkérdezzük, mit gondol a másik. És ha szöges ellentétben áll a mi nézeteinkkel, akkor is tiszteletben tarthatjuk az övét. Ez nem ment fel az alól, hogy az igazságot – Jézus Krisztust – képviseljük, de tehetjük mindezt szeretettel. A barátunk, a családtagunk személye mindig fontosabb lesz, mint az, hogy mi a véleménye. Itt az ideje, hogy felnőtté váljunk a hitben, túllássunk a felszínen és megtanuljunk egyre jobban szeretni egymást. A választások előtt és után is.
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,34-35)
hirdetés
