A kereszténység idejétmúlt és unalmas. A kereszténység korlátoz és gyűlöletkeltő. A kereszténység népbutító és álszent. A mai modern, „szabadelvű”, tudomány- és pénzközpontú világ gyakran illeti ezekkel a kifejezésekkel a kereszténységet. De milyen is valójában?
A modern ember azt gondolja, hogy nincs szüksége Istenre. Az élet célja az önmegvalósítás, a pénzszerzés, és más földi javak és vágyak elérése. Szerinte a kereszténység korlátokat szab, és egy olyan túlvilágot kínál, amire semmi kézzelfogható bizonyíték nincs. A tudománynak viszont – legalábbis et a látszatot kelti – mindenre van magyarázata, bár ez közel sem igaz. Nagyjából ugyanannyira nehéz elhinni a szervetlenből szerves varázslatos egyszeri létrejöttét, mint a teremtést és Isten létezését, mégis az utóbbiban való hit egyre gyakrabban vezet kellemetlen helyzetekhez. Ma már sok fiatal egy új társaságban vagy egy új közegben inkább nem vallja be, hogy vallásos, mert vagy lenézik és kinevetik őket, vagy ilyen kérdéseket szegeznek nekik „A Mikulásban is hiszel?”, „Ha Isten valóban létezik, miért van háború a világban?”, „Szerinted hogy lehet jó Isten, ha hagyja meghalni a gyerekeket?” stb. Annak ellenére, hogy a Mikulás valóban létezik Joulupukki személyében, számos ilyen kérdésre nehéz és bonyolult választ adni, amit a másik fél gyakran meg sem akar hallgatni, így sokszor egyszerűbb inkább annyiban hagyni a beszélgetést, másra terelni a témát – és soha többet fel sem hozni.
Egy másik eset, mikor valaki nyitott a kereszténységre, azonban a rengeteg szabály, korlátozás és parancs elriasztja. Egy kívülállónak az, hogy ne létesítsen szexuális kapcsolatot házasság előtt, vagy hogy ne rúgjon be egy buliban, teljesen őrültségnek tűnhet. Gyakran ezek miatt a keresztényeket önsanyargató, szabálykövető szerzeteseknek képzelik el, akik megvetik az élet örömeit. Úgy tűnhet, hogy szinte semmit nem szabad tenniük, csak templomba járni és egész nap imádkozni.
Azonban ez nem igaz.
Kereszténynek lenni nem teher, hanem szabadság.
Pál így fogalmaz: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává”. (1Kor 5,12) Ezek a szabályok tehát nem korlátoznak, hanem útmutatásként szolgálnak, hogy boldogok legyünk. A probléma ott kezdődik, hogy az ember gyakran azt hiszi, hogy tudja, mire van szüksége, hogy mi számára a legjobb – de ez nincs így. Például, ha elmegyünk bulizni és teljesen lerészegedünk, abban a pár órában lehet, hogy jól érezzük magunkat, viszont elképzelhető, hogy az alkohol hatására megbántunk valakit, akit szeretünk, másnap széthányjuk a wc-t, egész nap fáj a fejünk és nem tudunk elmenni a családdal egy megbeszélt programra. Vannak dolgok, amelyeket nem látunk előre. A Bibliában lévő szabályok pontosan azért vannak, hogy a javunkat szolgálják, és ne hozzunk olyan döntéseket, ne kerüljünk olyan helyzetbe, amit később megbánunk.
Egy másik probléma, hogy a világ hajlamos összekeverni a kereszténységet és a Bibliát a kereszténység nevében elkövetett önkényes cselekedetekkel. Fontos tisztázni, hogy vannak, akik kereszténynek vallják magukat, azonban nem azok. Még a papok és a lelkészek között is. A történelem során számtalanszor használták a kereszténységet indoknak háborúkhoz és politikai döntésekhez, ami ahhoz vezetett, hogy a kereszténységet és a hívő keresztényeket összemossák ezekkel a döntésekkel. Az, hogy például bizonyos egyházi személyek gyerekeket molesztáltak, nem jelenti azt, hogy a kereszténység ezt tanítja, támogatja, vagy hogy minden keresztény ilyen lenne. Fontos tehát elkülöníteni egymástól az emberek által elkövetett bűnöket és a Biblia, vagyis Isten tanításait.
Szintén gyakori értelmezése napjaink liberális nézeteinek, hogy a kereszténységet gyűlöletkeltőnek tüntetik fel, például a homoszexuálisokkal szemben. A Biblia ezzel szemben pont, hogy elfogadásra és felebarátunk szeretetére tanít. Az, hogy a kereszténység elítéli a homoszexualitást mint bűnt, nem jelenti azt, hogy a homoszexuális embereket gyűlölni kell. A Biblia szerint ugyanolyan értékű emberek, mint bárki más. Különbséget kell tenni a tett és az ember között. Más kérdés, hogy ezzel sem ért mindenki egyet, viszont
azt állítani, hogy a kereszténység gyűlöletkeltő, színtiszta hazugság.
„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva, de a szabadság ne legyen ürügy a test számára, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5,13-14)
De akkor milyen is kereszténynek lenni? A mai világban, a fősodorral szemben sokszor nehéz megélni a hitünk. Sokszor talán lenéznek, kinevetnek vagy álszentnek tartanak, de mindezek ellenére kereszténynek lenni örömteli és felszabadító; hiszen a kereszténység nem korlátoz, hanem szabadságot ad, és nem gyűlöletet kelt, hanem szeretetre tanít.
Rajkai Barnabás