2022. 07. 17.

Egy isteni világ Isten nélkül – így kerültünk morális és gazdasági válságba

Szókimondó és sok igazságot tartalmzó írással jelentkezik Plank Ádám vendégszerző, aki az előttünk kibontakozó gazdasági válság morális hátterére hívja fel mindannyiunk figyelmét.

Nagy a baj akkor amikor Istent letaszítjuk földi porfészkünk képzelt trónjáról és helyébe az arany borjút ültetjük…

Számomra megdöbbentő, hogy az elmúlt két évtized minden téren a fenntarthatóságról szólt, – legalábbis a reklámok és a külsőségek szintjén – de Isten neve még csak el sem hangzott. Már a lattét is újrahasznosított papírpohárból szürcsöljük bambusz szívószállal, – amelyet egyébként valószínűleg vietnami gyerekek készítenek rabszolgamunkával – de mégis legbelül valahol éreztük, hogy nem jó az irány. Nagy igazság, hogy addig táncolunk ameddig szól a zene, de az elvakult táncban már meg sem hallottuk, hogy a zene rég nem szólt, de mi egyre hangosabban üvöltöttünk.

hirdetés

A belső hangnak ahol Isten tud hozzánk szólni már esélye sem volt a eljutni a tudatunkig.

Ki kell mondanunk! Válság van. És ami még nagyobb gond, hogy a válság alapvetően nem gazdasági eredetű hanem az emberi szívek, lelkek válsága hozta el azt az összeroppanást, ami a jelenben zajlik. Keressük az okot, a bűnöst, de olyan ez, mint amikor az ember reggel araszol bent a városban és nem érti miért van dugó, holott a válasz teljesen egyértelmű. Ő maga a dugó. Az élet nagy társadalmi feszültségeiben alapvetően elég lenne minden egyénnek magába néznie és rájönne, hogy a kialakult helyzet pont annyira múlik rajta, mint a másikon. De mégsem tesszük. Nincs lelkiismeret vizsgálat, néha már az is kérdés, hogy lélek van-e.

Martin Luther King leegyszerűsítve azt vallotta, hogy van egy felsőbb szintű rend, és van egy alsóbb szintű földi rend melyet mi alakítunk ki. A világ akkor van egyensúlyban, nyugalmi állapotban, amikor a két szint között teljes az összhang. Amikor az emberi törvények az Istenit másolják, pontosabban arra épülnek.

A második világháború után a nyugati világ a történelem során a lehető legnagyobb mértékben közelítette meg az ideális paradicsomi állapotot, majd az 1970-es évektől valami megváltozott. Ekkor megszűnt az utolsó fék is a gazdaságban és eljöhetett a hitelek és a limit nélküli pénzszórás kora. A keresztény nyugati világ az elmúlt 50 évben nem a saját törvényeit akarta közelíteni az istenihez, hanem az isteni törvényeket akarta úgy átalakítani, hogy azok kiszolgálják, legitimálják a hamis és tévútra vezető földieket. Ma nem történik egyéb a világban, minthogy az elmúlt 50 év egyenlegét közli velünk a rendszer, amit építettünk.

Egy kicsit visszatekintek a saját és ezzel együtt sokak életére az elmúlt harminc évben. Az ember megszületik majd bekerül egy iskolába, egy versenyistállóba, ahol nem az életre készítik fel, hanem jobb esetben a pénzkeresésre, rosszabb esetben még arra sem. Kikerül a nagyra nőtt gyerekek csoportja a valós életbe és egy dologra jók, hogy beálljanak a gazdasági körfogásba, és valami teljesen értelmetlen és lélekgyilkos munkát elvállaljanak aztán pedig fogyasszanak.

Ma már eljutottunk oda, hogy még ez sincs így. Előbb lehet fogyasztani és a hiteleknek hála dolgozni később is elég. Elhitették velünk, hogy a pénz ingyen van és mindig van. Hogy mindig van feljebb és mindig vágyhatunk a többre. Miért? Mert megérdemlem.

Elhitették, hogy akkor vagyok zöld és fenntartható, ha hitelre megveszem a gigaméretű, rengeteg elektront zabáló elektromos terepjárómat és azzal megyek be egy adóparadicsomba bejegyzett tulajdonosú luxuskávézóba, hogy megigyam az aznapi frappét, de kizárólag környezettudatos szívószálból, ami „csak” pár ezer kilométert kellett, hogy utazzon a poharamig.

Elhitették velünk, hogy a fogyasztást bármeddig fokozhatjuk mert a tudomány megoldja a fenntarthatóságot, a gazdaság megoldja a pénzéhségünket mi ne gondoljunk a holnapra, hanem carpe diem.

Elhitették, hogy a digitális világ sokkal jobb a valósnál, érdemes azt már a csuklón is hordani, a fülbe is betenni és 0-24-ben online-nak lenni – kizárva ezzel a valódi teremtett világot.

És végül elhitették velünk, hogy jó az, ha nincs Isten, mert ha van akkor van lelkiismeret és akkor van tudatos fogyasztás, van tudatos és céllal megtöltött élet. A gond csak az, hogy akkor nem működhet a mammon szolgálata.

És mindez hova vezetett? Oda, hogy soha nem volt még annyi pánikbeteg gyerek és lelki beteg felnőtt, mint ma.

Soha nem volt annyi csonka és sérült család, mint amennyit most tartanak számon a statisztikai hivatalok.

Soha akkora hitelállománya nem volt az embereknek, mint ma.

És végül, soha nem éltek annyian istentelen életet, mint ma.

Beteg világot építettünk melyben azt hittük, hogy egészségesek maradhatunk. Fenntarthatónak hitették el velünk a fenntarthatatlant. És isteninek az istentelent. Ami jön az már elkerülhetetlen, a számlát ki kell fizetni, záróra van.

A kérdés az, hogy amikor túl leszünk talán pár év múlva a mostani gazdasági és morális válságon tudunk-e majd egy jobb, Isten-központú világot építeni, vagy a bennünk rejlő emberi kapzsiság megint csak felül fogja írni az Isten útját.

A jelenlegi helyzetben már tényleg csak az egyéni lelkiismeretvizsgálat, az egyéni és a közös ima, valamint közösségeink, családjaink megerősítése segíthet, amelyek majd az ennél is nehezebb időkben megtartanak bennünket.

Isten áldjon és óvjon mindannyiunkat!

Plank Ádám


Ha Te is szívesen ragadnál billentyűzetet, hogy megoszd véleményedet, tanúságtételedet, történetedet, akkor nincs más dolgod, mint az írásodat elküldeni a szerkesztoseg@777blog.hu címre. A publikálás jogát – remélhetőleg érthető okokból – fenntartjuk.

Vélemény
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás