Bese Gergő atya adventi készülődését alaposan felkavarta az a hír, miszerint a francia állam betiltott egy kisfilmet, amelyen Down-kórosok szerepelnek.
Vasárnap a világ minden pontján fellobbant az adventi koszorú első gyertyája és kezdetét vette a készületi idő, Jézus születésére. Hétfőn hajnalban ezrek kelnek útra, hogy a hajnali szentmisén részt vegyenek és a sötét, csupán a gyertya fényétől megvilágított templomban imádkozzanak önmagukért, szeretteikért.
Évek óta barátaimmal ebben a megszentelt időben Mariazellbe zarándokolunk, hogy utunkat Jézus felé Mária vezetésével járjuk végig és a szentestére eljussunk saját lelkünk betlehemi istállójába.
Adventben különösen is észre lehet venni, hogy az emberek fogékonyak a jóra, nyitottak a szeretetre és keresik is az ünnep üzenetét saját maguk és környezetük számára.
Ebben a kegyelmi állapotban ért villámcsapásként a francia Állami Tanács döntése, mely a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jegyében megtiltotta a Down-szindrómával élőkről szóló kisfilm televízióban történő vetítését.
A filmet megnézve az ember szíve elszorul. Mit ártanak a francia társadalomnak ezek a mosolygós, drága gyermekek, felnőttek? Szégyellni kell őket? El kell rejteni a társadalom elől őket? Nem is olyan régen volt olyan ideológia, amely a társadalom peremére, sőt haláltáborokba deportálta a fogyatékkal élőket, ezért beszélni sem volt ildomos róluk.
Az elkülönítés modern változata köszöntött be 2016-ban a szekularizált Európában.
Az indok, mely a tiltást próbálta megmagyarázni, nem volt más, mint az abortuszt választó nők lelkiismeretének megnyugtatása.
Mennyire igazuk van. Tényleg be kell tiltani ezt a filmet, nehogy a „könnyebbik” utat választó nők lelkiismerete megszólaljon. Talán a kedves arcokat látva önmagukba néznének és tükröt tartva maguk előtt bűnbánatot gyakorolnának.
Ébredj ember mély álmodból…, énekeljük a roráté miséken, amely ebben az esetben is figyelmeztető lehet. Nem lehet nyugodt szívvel ünnepelni a születést, ha én a halál kultúrája mellett teszem le a voksomat. Nem lehet odatérdelni a jászol elé, ha két Istennek szolgálok. Beszélek az élet, születés szépségéről, cselekedeteimben pedig éppen ellenkezőleg teszek.
Remélem a francia döntésen felháborodva a világ számos pontján vetítik majd le a filmet a televízióban, iskolai órákon, plébániai összejöveteleken, mert az élet Isten ajándéka és ő mindenkit saját képére és hasonlatosságára ajándékként teremtett.
Bese Gergő atya
hirdetés
1 Komment
Nem használják ma már a “kór” kifejezést, mivel a kór, kórság, kóros szócsokor ma már szinte csak negatív összefüggésben használatos, kvázi “nyavalya” hangulattal bír. De pontatlan is a kór megnevezés: a Down-szindróma nem egy akut, fertőző betegség, hanem egy élethosszig tartó állapot. Amivel egyébként valóban teljes életet lehet élni:)