Mikor már a káposztának sincs szaga – Covid tanúságtétel

Ez az adventem kicsit más, mint bármelyik eddigi. Egy ízek, illatok, karácsonyi vásárok és a családom nélküli advent. Ugyan, hogy is lehetne jó? Hiszen még a karácsonyi töltött káposztának sincs szaga… 

Advent első vasárnapjának előestéjén összegyűltünk a nagybátyáméknál gyertyagyújtásra. Mindannyian ki voltunk éhezve a családélményre, az elmúlt évek adventjei, karácsonyai nem úgy teltek, ahogy azt megszoktuk. Ez lesz a harmadik családi karácsony, amikor apukám nem ül velünk az asztalnál, mint régen, ráadásul tavaly a vírushelyzet miatt csak egy gyors, teraszon télikabátban evős ünneplésre futotta anyukámnál. Ki voltunk éhezve, hogy együtt legyünk, újra, sokan, és érezzük, hogy összetartozunk, hogy bármi történik, mi egy család vagyunk.

Az adventi koszorú mellett ülve, hallgatva a tüneményes unokahugicáim angyali éneklését, elhatároztam, hogy ez az advent más lesz.

Tényleg felkészítem a lelkemet az ünnepre, nem hagyom, hogy minden annyira zilált és annyira szomorú legyen, mint az elmúlt két alkalommal.

Hát más is lett. Egy hete vagyok karanténban, az orromon már kapok levegőt, de minek, ha nem érzem az illatát semminek! Az ízek sem olyanok, mint régen, tegnap azt hittem, megmérgeztem magam, mert a gyógyszeremnek egyik napról a másikra megváltozott az íze. Se vasárnapi mise, se hajnali rorate, se közös családi gyertyagyújtás. Semmi, ami hozzátartozik a karácsonyi készülethez. Nincs adventi vásárban andalgás, esti romantikus korcsolyázás, téli erdőben sétálás, de van helyette sok-sok papír zsebkendő és forró tea és az aggodalom, hogy amíg tünetmentesen utazgattam a városban, kinek adhattam át ezt a modern kori pestist. Körbetelefonálni a kontaktokat, hogy juj, jaj, bocsi, lehet megfertőztelek, be vagy oltva? Na, ennek az adventnek is lőttek, gondoltam, az is lehet, hogy karácsonyra sem tudok hazamenni. Ha meg mégis, úgy kell nekimennem a karácsonyi kajadömpingnek, hogy nem érezhetem nagymamám legtökéletesebb töltött káposztájának az ízét. Egészen megsajnáltam magam.

De ha jobban belegondolok, tényleg más ez az advent, bár nem úgy, ahogy elsőre gondoltam. Mert ugyan nincs rorate, de nincs karácsony előtti bevásárlási láz sem. Nem töröm előre magam a zsúfolt játékboltban a pénztárhoz az utolsó darab Monopolyval, nem vadászom a karácsony előtti akciót nyálcsorgatva, és munka után nem a Mammutba rohanok, hiszen nem is járok be dolgozni, nem mehetek sehová. Home Office-ban vagyok. Itthon vagyok. Nyugodtan, szépen, csendben. Csak rajtam múlik, hogy Netflix helyett az olvasást, ha nagyon profi vagyok, akkor a Biblia olvasást és az imádságot válasszam. Ha jobban belegondolok, sosem volt még lehetőségem ennél jobban felkészülni az ünnepre, pont úgy, ahogy azt elterveztem a koszorú mellett.

Nem önként vállalt remeteségem egyik legnagyobb ajándéka, hogy megfosztott azoktól a dolgoktól is, amelyek Isten és közém tudnak állni.

Ez az advent tényleg más, ha akarom.

Lovas Csenge

hirdetés