2022. 04. 24.

Vörös Vasárnap – az örmény népirtásra emlékezve

Az örmény népirtás emléknapja alkalmából Kányádi Sándor gyönyörű versével tisztelgünk a vértanúk előtt. 

1915. április 24. az örmény népirtás kezdete, világszerte ezen a napon emlékeznek az örmény nép tagjai az őket ért tragikus eseményekre. A „Vörös Vasárnap” néven elhíresült napon kezdődött meg az a szisztematikus leszámolás, amely során egyes becslések szerint közel 1,5 millió örményt mészároltak le, másokat pedig keresztény hitükről az iszlámra kényszerítettek. Az Oszmán Birodalom kötelékében élő keresztény örmények a zsidókkal, arabokkal, görögökkel és szírekkel egyetemben nem fértek bele a török vezetés által megálmodott, a Balkántól Közép-Ázsiáig húzódó, kizárólag türk népekből álló Birodalom képébe. Így született meg a „végső megoldás” gondolata, mely nemcsak a XX. század egyik legkegyetlenebb genocídiuma volt, de a későbbi zsidó holokauszt rémisztő előképe is. Április 24-én letartóztatták, majd kivégezték az örmény vezérkar több mint 200 tagját Isztambulban, majd megkezdődött a hajtóvadászat az örmények ellen, mely során mindössze néhány nap alatt megtizedelték az örmény értelmiséget. Az örmények lakta területek kiürítése és a lakosság szíriai sivatagba történő száműzése során rengetegen veszítették életüket az erőltetett menetelésben. A túlélő nőket és gyermekeket igyekeztek iszlamizálni, sok esetben muszlim férjhez kényszerítették őket.

A népirtás során Magyarország is fogadott be örmény menekülteket, azonban a magyar-örmény kapcsolatok nem itt kezdődtek, hanem közel ezer évre nyúlnak vissza. Már a Kézai- és Thuróczi-krónikák is említést tesznek magyarországi örményekről és az Árpád-korban több esetben utalnak források az örmények jelenlétére. A ma élő örmény kisebbség azonban őseinek betelepülését Erdélybe hivatalosan 1672-re teszi. A magyarországi örmények aktívan vettek részt az ország történelmének alakításában, vállt vállnak vetve harcoltak a magyarsággal, többek között olyan hősöket adva nemzetünknek, mint Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk. Kányádi Sándor Örmény sírkövek című verse az örmény-magyar sorsközösség előtt tiszteleg, és egyben szolidaritást vállal minden elnyomottal. Az áldozatokra emlékezve nem is találhatnánk alkalmasabb olvasnivalót.

 

hirdetés

Kányádi Sándor:

Örmény sírkövek

vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot

vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel

Lovas Csenge

Borítókép - Fotó: Pfeifferv | Dreamstime.com
Nagyvilág Vers
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás