Az ártatlan gyermeki tekintetekben akaratlanul is észrevehetjük Jézust, de vajon mennyire egyszerű a hétköznapokban embertársainkban meglátnunk Őt?
Már bő egy éve abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindennap láthatok egy gyermeki tekintetet, akinek a mosolygó szemeiben nem nehéz észrevennem Jézust. A héten épp játszottam kislányunkkal, amikor újra szembesültem ezzel az őszinte tekintettel és azon gondolkodtam el, hogy az ő szemében milyen könnyen meglátom Jézust.
De vajon a hétköznapokban, a munkahelyen, az iskolában, a családban is ilyen egyszerűen meglátom a másikban Őt? Amikor ezen kicsit elgondolkodtam, akkor sajnos egy egyértelmű „nem” volt a válaszom. Ugyanis a pörgésben és rohanásban, amikor kapkodunk és idegesek vagyunk, akkor könnyen ingerültebben szólunk embertársainkhoz, esetleg őket hibáztatjuk, ha nekünk valami mégsem sikerült úgy, ahogy szerettük volna.
Pedig milyen szép lenne, ha a nehéz helyzetekben is meglátnánk a másikban Jézust, aki segíteni akar nekünk vagy aki éppen a mi segítségünkre szorul.
Éppen tegnap olvastam az angol labdarúgó élvonalban szereplő Arsenal egyik szurkolójának a történetét. Egy apuka az autista kisfiát először vitte ki a londoni csapat hazai meccsére, ám a kisfiú a nagy hangzavar miatt nem érezte jól magát, így az édesapa a félidő felénél úgy döntött, hogy hazamennek. Azonban amikor el akarták hagyni a stadiont, az egyik rendező megkérdezte, hogy miért mennek már ilyen korán el. Elmondták ennek az okát és a helyiek végül maradásra bírták őket, ugyanis felajánlották számukra a zajmentes szobájukat, ahol a kisfiú végignézhette a találkozót. A klub részéről apróságnak tűnik, de ha az a rendező nem lép oda hozzájuk és nem érdeklődő, akkor valószínűleg elmentek volna.
Hány ilyen eset lehet a mindennapjainkban, amikor nem veszünk észre egy-egy szituációt? Próbáljunk meg a hosszúhétvége során kicsit jobban figyelni embertársainkra, ha azt érezzük, hogy ez az utóbbi időben kevésbé sikerült. Hiszen Jézus mindannyiunkban ott van!
Hortobágyi Tibor
Még nem érkezett hozzászólás