Rajtunk múlik, hogy ez a különleges advent életünk legjobb vagy legrosszabb időszak lesz!
A mai nappal elkezdődött az advent, a várakozás ideje.
2020 minden szempontból különleges év az emberiség életében. Évek múlva a történelemkönyvekben tanítják majd azt a járványt, amelyet COVIC-19-nek hívnak és a viszonylagos békeidőben térdre kényszerítette a világot: hetekre, hónapokra bezártak országok, városok, családok. De ez a különleges jelző a várakozásunkat is jellemzi majd.
A 777 fennállása óta a karácsonyt megelőző időszakban írt soraim tele voltak panasszal és elkeseredéssel, mennyire elveszítette az advent a jelentőségét. A karácsony elkezdődik sokak számára az első gyertya meggyújtásával és december 25-én minden véget ér, lehet készülni a szilveszteri mulatságokra, az újévi fogadalmakra. A Kis Jézus érkezésének örömét kioltja a karácsonyi vásárok forgataga, a nagy eszem-iszom iskolákban, céges partikon, városi programokon….. A forralt bor illata egyre megszokottabbá válik és kiégünk az advent végére. Elfáradunk, telítetté válunk: a Last Christmas, Kevin karácsonyi bóklászása, az integető Mikulások, a műhó, a színes és villogó izzók látványa egy idő után nem jelent igazán semmit. Kellékek, díszletei a „karácsonyi hangulatnak”.
hirdetésKülső eszközökkel akarunk hangulatba kerülni, mert a belső készülés elmarad, ezért kapaszkodunk a környezet adta lehetőségekbe.
De idén lehetőségünk van méltón készülni. Életünk talán legszebb adventjébe csöppentünk ma bele. A járvány mindazt a külső mázt, felesleges energiabefektetést lehetetlenné teszi, ami elvonja a figyelmet a lényegről: azaz saját magam és Isten illetve, a körülöttem élőkkel való kapcsolatomról.
A kijárási tilalom, az üzletek korlátozott nyitvatartása, a szórakozóhelyek bezárása arra kényszerítették az embereket, hogy otthon legyenek: a családdal készülünk karácsony ünnepére, közösségben, otthon végezhető programok kerülnek előtérbe. Gyertyagyújtások, adventi naptár ablakainak kinyitása, mézeskalács-sütés, egy jó film megnézése a családdal, lelki beszélgetések lefekvés előtt.
Az egymásra figyelés adventje nemcsak a velem egy háztartásban élőkre kell hogy korlátozódjon, hanem azokra a magányosokra, akik a karantén miatt elzárkóztak a külvilágtól. Velük is lehet kapcsolatot tartani: telefonon, a közösségi média felületein, de a gyerekek rajzolhatnak a szomszéd néninek, a megsütött mézeskalácsból küldhetünk az utcánkban egyedül élő időseknek is. Vegyük észre és halljuk meg a segítséget kérők hangját, nyissuk ki a szívünket. Éberen virrasszunk!
Ez az igazi készület. Minden külsőség nélkül, de mégis együtt. Kívánom a 777 olvasóinak, kritikusainak, hogy életük egyik legszebb adventjét éljék át a pandémia idején. Ne adjunk teret a félelemnek, a vírus okozta pániknak, legyen erősebb a hitünk, az összetartásunk és a vágy a szívünkben, hogy négyhetes zarándoklatunk végén Betlehembe megérkezzünk és közösen megtaláljuk a jászolban fekvő Kisdedet.
Bese Gergő
hirdetés
2 hozzászólás
“elvonja a figyelmet a lényegről: azaz saját magam és Isten illetve, a körülöttem élőkkel való kapcsolatomról.” Egyre jobb a sorrend!! Oly sokszor írtam már,hogy a lényeg önmagunk,mert önmagunk által tapasztaljuk meg a világot és ahhoz,hogy e tapasztalatot úgy éljük meg,hogy mindannyiunk hasznára váljék,ahhoz magunkat kell megújítanunk és fejlesztenünk.
“Minden külsőség nélkül, de mégis együtt.” Itt ugyan az van csak itt az “együtt” szó a lényeg. Mikor fogjátok meglátni teljes egészében,hogy hiába hisz valaki Istenben,ha önmagát nem készítette fel Isten értékeire.
Ezeket az embereket könnyű észre venni. Azt gondolják,hogy Isten büntet,hogy gyilkol(t),hogy alázkodni kell előtte,hogy Őt minden elé tegyük,hogy olyan mint a jó tündér,hogy átkel adnunk neki az irányítást,stb.
Tapasztalatból tudom,hogy aki élőben hallgat,annak sem megy egyik pillanatról a másikra,pedig ott nem 30 mondattal dolgozok. De nagyon jó érzés azt látni,mikor már nem Istenre haragszik,mert nem sikerült neki valami.
Mikor nem hárít,mikor a bizalom egyre nagyobb lesz Istenben. (ahelyett,hogy egy cetlire írná fel azokat a dolgokat,amikre azt gondolja,hogy Isten segítette) Ez nem bizalom. Ilyent egy gyermek tesz,de volt olyan aki felírta,hogy a párja ellen mi szól és mi szól ellene.(ilyen is volt itt)
De a lényeg,hogy majdnem jó a sorrend,azaz ” saját magam és Isten illetve, a körülöttem élőkkel való kapcsolatomról” Végre az első helyen már “magam” vagyok.
Igen,most más az ünnep nálunk.Egy kisfiút szültem és végtelen nagy szeretettel fogadták a családtagok az ő érkezését.A karácsonyi ajándék előbb”érkezett”, de boldog vagyok,hogy igen megszületett,mert így lett teljes a családunk.Sokat imádkoztam érte, hogy egészséges legyen, hazajöhessünk a kórházból, szerencsére 6 nap után végre hazajöhettünk.. voltak problémák itthon is,de a jó Istenhez fohászkodva mindig kaptam/kapom az erőt, hogy megoldjam./megoldódjon.