“A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…” Dr. Pálhegyi Ferenc írásából közlünk részleteket.
***
A biztonságérzet alapja a szülők kapcsolata
Már a múlt század első felében felfedezte a fejlődéspszichológia, hogy érzelmi harmónia és megfelelő kapcsolatkészség csak azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik biztonságban érzik magukat. Már a csecsemőnek legalább olyan mértékben szüksége van arra, hogy ölbe vegyék, babusgassák, szeretgessék, mint arra, hogy táplálékhoz jusson, tisztába tegyék, és megfelelő hőmérsékleten tartsák.
Megfelelő anya-gyermek kapcsolat nélkül nincs megfelelő lelki fejlődés – hangsúlyozták.
Ma már tudjuk azt is, hogy a csecsemő és a kisgyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást. Hiszen ha azok pusztítják egymást, akiktől az ő élete függ, akkor azt éli át, hogy ő nincs biztonságban. A veszélyzónából (az égő erdőből vagy az árvíz elől) az állatok menekülnek.
A csecsemő nem tud elmenekülni, ehelyett betokozódik, mint az egysejtűek, amikor kiszárad a környezetük: túl sokat szopja az ujját, kizárja a felnőtteket a maga kis világából. Később felserdülve valóban menekül: bandába, kábulatba, stréberségbe, elsietett párkapcsolatba, mert otthon nem bírja a légkört.
A család légköre (a gyermek lelki környezete) a házaspár egymással való kapcsolatán múlik elsősorban.
***
A gyermek átveszi szülei értékrendjét
Döntéseink sorozatát – életvezetésünket – értékrendünk határozza meg. Korunk fogyasztóiértékrendje önző embereket produkál. Jézus a Hegyi Beszédben a mulandó értékekkel (amiket megrághat a moly, megemészthet a rozsda, ellophatják a tolvajok) a maradandó mennyei kincseket állítja szembe. A gyermek önkénytelenül is átveszi szülei értékrendjét, hiszen tapasztalja, hogy a szülei mire képesek időt és energiát, esetleg pénzt áldozni, hogy mi ér nekik többet: az együtt töltött idő vagy a még több anyagi haszon, hogy Kőmíves Kelemen módjára feláldozzák-e egymást „fél véka ezüstért, vél véka aranyért.”
A gyermek átveszi szülei magatartási és kommunikációs mintáit
A szülők közti kapcsolat minőségét (szerelmet, megbecsülést, barátságot, vagy éppen kihűlt érzelmeket és ellenségeskedést) egymással szemben megnyilvánuló magatartásuk és a kommunikáció sokféle módja – az arckifejezéstől a szavakig – félreérthetetlenül közli a gyermekkel. Mindez mintául is szolgál számára későbbi társas viselkedéséhez. Ha jó a szülői minta, várható nála is később a szocializált magatartás. Ha túlnyomórészt közönyt vagy ellenségeskedést kifejező kommunikációs mintákat kap, nehézségei lesznek bensőséges kapcsolatok ápolásában.
***
A teljes írást itt olvashatjátok.
(Forrás: Dr. Pálhegyi Ferenc blogja)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás