Európa egyik legnépszerűbb szentjére, Szent Mártonra emlékezünk: 1700 éve töretlen népszerűségnek örvend, kultusza évszázadok alatt egyre színesebbé vált és folyamatosan megújulva formálódott az adott kor társadalmához.
Szent Márton képes közösséget építeni hívő és nem hívő között, a szent tisztelete ugyanis megjelenik a világi és felekezeti intézményekben (óvoda, iskola) egyaránt. Persze azért némi különbség fellelhető az ünneplésében: míg a világi közösségekben a libák szerepe kerül kidomborításra, az egyházi nevelésben a szegény koldussal való találkozása és köpönyegének felosztása a mondandó középpontjába. Viszont a lámpás és a felvonulás nem maradhat el. Itt találkozik a hívő és kereső ember. A fény nem mást jelképez, mint Krisztus világosságát, a feltámadás örömét, a keresztény ember egyik legfontosabb küldetését: fényt vinni a sötétségbe.
A sok kis mécses lángja összeadódik és a felvonulás alkalmával mint egy csillagösvény vezeti a vándort, a tévelygőt a helyes útra. Csak akkor nem esünk el, lépünk gödörbe, ha a világosság gyermekei vagyunk. Akik kizárják az életükből a hitet, az imádságot, Istent, azok a sötétben tapogatózva próbálnak egyről a kettőre jutni, bár nem biztos, hogy előrefelé haladnak, lehet, hogy éppen rossz irányba botorkálnak. Márton ebben akar a mi segítőnk lenni, kezünkbe adja a világító lámpást és életpéldájával terelget a helyes úton.
Sajnos a járványhelyzet miatt az idei esztendőben a nagy Márton-napi vigasságok, ünneplések elmaradnak, de nem szabad, hogy a fény kialudjon, ezért német nyelvterületeken két jelképes cselekedetre hívják Szent Márton utódait. Este egy feldíszített lámpást helyeznek ki az ablakokba, emlékezve azokra, akiknek nagy szüksége van ebben a nehéz időben Krisztus fényességére: a betegeknek, a szenvedőknek, a nélkülözőknek, az orvosoknak, ápolóknak, a haldoklóknak.
A másik lehetőség pedig a fény továbbadása. Egy családnak, barátnak odaadni azt a lámpást, melyben ott világít szeretetünk lángja, Krisztus világossága. Nagy örömmel fogadjuk, ha a 777 olvasói csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez, és szerda este fényárba borítják környezetüket és a szívüket, hogy az öröm visszatérjen a komor hétköznapok világába!
Bese Gergő
hirdetés
1 Komment
“a keresztény ember egyik legfontosabb küldetését: fényt vinni a sötétségbe.” Ezzel arra céloztok,hogy mindenhol,ahol nincs kereszténység,ott sötétség van? Megkérdeznénk más vallású embereket erről,lehet sértésnek vennék ezt.
“Akik kizárják az életükből a hitet, az imádságot, Istent, azok a sötétben tapogatózva próbálnak egyről a kettőre jutni” Nincs ember hit nélkül. Olyan sokan vannak,akik nem a te hiteddel azonosulnak de ők is hisznek valamiben,hogy ez segít e nekik vagy sem, az a valódi kérdés. Én azt érzem,hogy nagyon nem ismerjük más vallások nézeteit ellenben nagyon meg vagyunk győződve arról,hogy át kellene venniük a miénket. Csupán annyit felejtünk el,hogy a föld nagy és nem lehet benne egységes kultúra és egységes vallás sem.
Jobban tennénk,ha nem helyeznénk magunkat előre másokkal szemben,hisz állandóan azt írjátok,hogy légy alázatos. Persze ez az alázat CSAK abban nyilvánul meg,amiben akarjátok,ez nem igazi alázat.