Hamis valóságok

Igazságról és valóságról írok, azonban ahhoz, hogy értsük, miről is van szó, szeretném gyorsan megvilágítani, mit értek én ezen a két fogalmon. Mindannyiunknak van egy-egy személyes valósága; melyet meghatároz az, ahogyan a világot látjuk, amiben hiszünk, a számunkra fontos dolgok. Ez egészen más lehet nálatok, nálam, egy afrikai kislánynál és egy New York-i milliárdosnál. Ezzel szemben van egy igazság, ami teljesen független a személyektől, viszont ez az, ami körülvesz minket, ami meghatározza az egész életünket, ott van mindenben, mindenhol.

Sajnos az emberek valósága és az igazság sokszor nem esik egybe, sokszor nem is hasonlítanak egymásra, és ez rengeteg feszültséget teremt, sok-sok problémához, szomorúsághoz, tönkrement élethez vezet.

De hogyan is jönnek létre ezek a valóságok? Mindenképp meghatározó, hogy az ember hova születik, milyen közegben nő fel, miben hisznek a szülei, milyen emberek veszik körül, mit lát a tévében, az iskolában. Ehhez jönnek még azok a dolgok; emberek, szervezetek, akik hamis valóságokat hoznak létre, sokszor majdnem hogy észrevétlenül…

Mi történt a szocializmusban? Emberek létrehoztak egy rendszert, ami nekik kedvezett, ami az ő érdekeiket szolgálta, és ezt a rendszert rákényszerítették az emberekre. Amit ők mondtak, az úgy volt, aki ezt nem fogadta el, megbüntették. Propagandával, erőszakkal ráerőltettek az emberekre egy olyan valóságot, amiben legtöbbször teljesen értelmetlen, megvalósíthatatlan dolgok mozgatták az ember minden tettét. Ellenben nem volt érdekük, hogy az emberek megismerjék az igazságot; ezért mindent, ami a rendszeren kívülről érkezett, ellenőriztek, cenzúráztak.

A szexuális forradalom létrehozott egy rendszert, ami az emberek szabadságát hirdette, az emberek érdekeit, boldogságát akarta szolgálni; és amit hozott magával: abortuszok tízezrei nap, mint nap, válások, szétment családok, lelkileg beteg emberek milliói.

Ez csak kettő példa abból a rengetegből, amikor valami vagy valakik hamis valóságokat generálnak.

De nem csak kívülről érkeznek ezek a hamis valóságok, sokszor mi magunk kreáljuk őket. Létrehozunk egy rendszert, ami nekünk kedvez, a mi érdekeinket szolgálja. Legalábbis azt hisszük.

Végső soron az ember Istent is beleteszi ebbe a rendszerbe. Ki milyen istenben hisz? Jófej, és mindent megenged, ami nekem éppen akkor jólesik? Vagy jónak tart valamit, amire vágyunk, de amiről az Egyház azt mondja, hogy rossz? És még bőven sorolhatnám…

Az a baj, hogy az ember rendkívül könnyen esik bele abba a csapdába, hogy saját maga alkotja meg a saját személyes istenét.

Maga alakítja olyanra, amilyenre úgy gondolja, hogy szüksége van, és lehet, hogy ehhez bibliai részeket is felhasznál, lehet, hogy meghallgatja a prédikációkat a templomban, de végül mindig a saját homályos és görbe tükrén keresztül látja ezt. Ami jó, az jöhet, ami kényelmetlen, az inkább nem. Ezzel az a baj, hogy nem Istent, hanem egy bálványt tisztel; a saját, külön bejáratú bálványát, akivel való kapcsolatában az ember az úr. Teljesen észrevétlenül, de csapdában van.

Nagyon különböző léptékű hamis valóságokat említettem most, a globálistól az egészen személyesig, de a közös az bennük, hogy mindegyik próbál értelmet adni az életnek, mindegyiknek van egy meghatározott értékrendszere; mindegyik boldogságot keres vagy kínál; és mindegyikben van valami feszültség, annak az érzése, hogy valami nem stimmel.

Úgy gondolom, minden ember az életében végső soron a boldogságot keresi. De ezek a hamis valóságok valóban boldoggá tudnak tenni? Én úgy látom, úgy tapasztalom, hogy nem. Egyáltalán nem.

A hamis valóságok megpróbálják helyettesíteni azt, amit az igazság ad, de ezek sosem tökéletesek. Ha jobban belegondolunk, mindig van benne valami üresség, mindig bennünk van az az érzés, hogy valami nem stimmel.

A hamis valóságok nem képesek boldoggá tenni. Az emberek sok mindent kipróbálnak, sok módon próbálnak örömet szerezni egymásnak, sőt, sajnos általában maguknak, de egyre mélyebbre jutnak, mert ezekkel kielégítik a pillanatnyi öröm-igényüket, de érzik, hogy nem lesznek boldogabbak.

Az emberek dönthetnek szabadon mindenben a saját életükben, de azt nem ők határozzák meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem ők határozzák meg, hogy mi igaz és mi hamis.

De akkor mi az igazság?

***

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”…

Isten létrehozott egy rendszert, ami nekünk tényleg kedvez, ami a mi érdekeinket szolgálja. Beleírta a világba, beleírta mindannyiunkba, hogy ő mit is képzelt el a világról, és belénk írta a boldogsághoz vezető utat is.

De ezt a valóságot nem erőlteti ránk, hanem felkínálja, mint lehetőséget, és teljes mértékben rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk-e vagy sem.

Hiszem, hogy egy igazság létezik, az Egy Isten igazsága, aminek az alapja és lényege, hogy Jézus tényleg eljött a földre, tényleg meghalt értünk, tényleg feltámadt, tényleg megváltott minket. Minden igazság erre épül, minden jó és minden rossz valamiképpen ebben van definiálva.

Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Sokszor hallottam már ezt az igét, de nem rég kezdtem el megérteni, hogy itt Jézus mit is mondhatott. Ő az út. Bármerre és bárhogyan is járunk életünk útján, vár minket az az út, ami az Atyához vezet; maga Jézus. A mi döntésünk, hogy ezt az utat választjuk-e vagy sem. Ő az igazság. Őbenne nyer értelmet minden, ami körülöttünk van, és mi magunk is. És ő az élet. Aki benne hisz, igazán élhet ebben a világban is; és örök életre támad majd fel!

De hogyan ismerhetjük meg az igazságot? A válasz egyszerű: meg kell ismernünk Istent, aki teremtette az egész világot.

Ő tudja, hogy mi a jó és mi a rossz; mi az igaz és mi a hamis. Isten a Bibliában kinyilatkoztatta ezt, útmutatást adott nekünk; egy igazi „használati utasítást” az élethez.

Emellett személyesen is vár ránk. Isten megismerése hasonló egy másik ember megismeréséhez. Időt kell együtt tölteni vele, beszélgetni kell vele. Elmondhatsz neki kevésbé fontos dolgokat, a felszín közelében maradva, és ő is ezt fogja tenni; megmutat dolgokat az ő igazságának a felszínéről. És minél mélyebbre beengeded őt a szívedbe, minél személyesebb és érzékenyebb témákról beszélsz vele, minél több mindenben adod át neki a hatalmat; ő is egyre inkább felfedi magát neked, megmutatja a titkait, segít megérteni, hogy ki is ő valójában. És igazán az ember akkor ismeri meg önmagát is, ha Istent megismerte. Hiszen egyedül ő tudja, hogy ki is vagyok én, kik is vagytok ti valójában. Ő teremtett! Isten igazságának a megismerése és elfogadása egyenes út az igazi, valódi, teljes boldogsághoz.

Gondolkodjunk kicsit el azon, hogy mi is a mi valóságunk? Mik a fontosak az életünkben? Miben hiszünk? Hogyan élünk? Merre tartunk? Van-e igazi kapcsolatunk Istennel?

Ő vár ránk. Életünk minden napján. Ebben a pillanatban is! A jelenések könyvében ezt olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3, 20)

Csendesedjünk el, hogy meghallhassuk az ő kopogásának hangját!

hirdetés