A kereszténység sosem volt tökéletes, hiszen bűnös emberek alkotják az egyházat. Az apostolok idejében sem volt ez másként, csak meg kell néznünk Pál apostol leveleit. Ez az idő előrehaladtával cseppet sem változott. Mindig más és más kísértette az embert, hatalomvágy, gőg, dicsőség, elismertség…stb Az egyik legnagyobb kísértése a modern kereszténységnek az, hogy meg akarunk felelni a korszellemnek.
Az egyéni életünkben, de magasabb szinteken is látszik az a tendencia, hogy elmaszatoljuk Jézus tanításait, mert azok nem politikailag korrektek, vagy nem felelnek meg a korszellemnek. A saját igazságosságunkkal felülbíráljuk az isteni törvényeket és örömmel dőlünk hátra a székben, amikor azt látjuk, hogy senki sem rohan felénk kivont kardokkal, hanem tapsolnak nekünk. Csakhogy nekünk, keresztényeknek, nem kutyakötelességünk idomulni a folyton változó ideológiákhoz és közerkölcshöz. Isten olyan törvényeket adott nekünk, melyek évezredek alatt sem változnak, azonban mi rettegünk a maradi és bigott jelzőtől, helyette modernek és trendik akarunk lenni.
Közben nem jövünk rá, hogy minél nagyobb elismerést szerzünk a világban, annál nagyobb a baj a tanításunkkal.
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.” (Jn 15,18-20)
Egyáltalán nem számít dicsőségnek, ha a világon mindenki tapsol nekünk. Jézus megosztó dolgokat mondott, ő maga is kijelentette, hogy sokan meg fognak ütközni rajta. Miért? Mert Jézus nem azt állította magáról, hogy amit mond, az egy a világon fellelhető bölcs mondások százezrei közül és ugyanúgy igaz lehet mint bármi más.
Jézus azt mondta, hogy az ő útja az egyetlen.
Radikális, a mai világ szabályai szerint pedig már-már offenzív nézetek ezek. A probléma ott kezdődik, ha még mi keresztények sem értjük meg, hogy mekkora szeretet van ebben a kizárólagosságban! Jézus az egyetlen lehetőségként, a megmenekülés egyetlen útjaként mutatkozik be nekünk. Nincs is ennél nagyobb kegyelem, hiszen végre valaki határozottan kijelölte az irányt; feltörte a kódot; megadta a receptet a boldogsághoz és a teljes élethez, az örök élethez!
Ezt nem kell szégyellnünk vagy rejtegetnünk, mert most nem trendi.
Nem kell a saját szájízünk szerint csűrni és csavarni, amíg csak a kedves, mindenki számára elfogadható részek maradnak belőle. Egy bölcs mondás szerint a kárhozathoz vezető út jóindulattal van kikövezve. Ez a fajta jóindulat nélkülözi az őszinteséget. Amikor Jézus elbocsátotta a házasságtörő asszonyt, akkor bemutatta az Atya irgalmát, ugyanakkor hozzátette, hogy Többé ne vétkezz. Keresztényként arra kéne törekednünk, hogy akkora irgalommal, szeretettel és az Isten törvényeit védelmező határozott őszinteséggel forduljunk másokhoz, ahogyan azt Jézus tette. Ha kihagyjuk a szeretetet, akkor kegyetlenekké és hidegekké válhatunk. Ha kihagyjuk Isten törvényeinek a képviselését, akkor semmitmondókká, üres sztereotípiák hangoztatóivá fogunk válni, akik nem teremnek majd semmilyen gyümölcsöt.
A kereszténységben egyre jobban terjed ez a második út, ami a gyümölcsök hiányában is megmutatkozik. A fiatalabb generációk már nem kérnek az üres, semmitmondó lózungokból, amik azt hirdetik, hogy csinálj, amit csak akarsz, Isten úgy is szeret téged. Azt hiszem fiatalként írhatom így: Mi éhezünk az igazságra, éhezünk az őszinte válaszokra, éhezünk a szeretetre, amit csak Istentől tudunk megkapni. És éhezünk olyan keresztény közösségekre, ahol ezt képviselik. Ha az európai kereszténység meg akar újulni, akkor a „trendi” nem egy járható út.
Harmati Dóra
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás