Nem először mutatkozott meg Lackfi János verseiben a zsenialitás és a hit együttese. Alábbi verse is elgondolkodtató tükröt tart nekünk a megváltásról és a saját érdemeinkről.
Ments meg engem, Uram,
mert elképesztő intelligens vagyok,
bármikor elvégzek hihetetlenül
bonyolult számításokat,
igazán kár lenne értem.
Ments meg engem, Uram,
mert rengeteget tudok
az emberi kapcsolatokról,
tele vagyok empátiával,
tanácsaim aranyat érnek.
Ments meg engem, Uram,
mert elszántan figyelem
a világ sorsát, minden hírcsatorna
összes hírét szintetizálom,
halomszámra írom alá a petíciókat,
hallatom hangom a köztereken.
Ments meg engem, Uram,
mert családcentrikus vagyok,
életem és vérem falaztam
a gyerekeimbe, még ha nem is
túl hálásak érte.
Ments meg engem, Uram,
mert szakmám elitkommandójába
tartozom, és hát mi másért
küldtél a földre, mint hogy kiteljesítsem
a tőled kapott hivatást?
Ments meg engem, Uram,
mert nálam nincs jótékonyabb,
két kézzel osztom, amit kaptam tőled,
özvegyek, árvák áldják a nevemet,
sokszor meg mint szerény jótevő,
a háttérben kuksolok.
Ja, nem.
Ments meg engem, Uram,
ne vélt vagy valós teljesítményemért.
Hanem a te nevedért, a te hűségedért,
a te irgalmadért.
Ragyogtasd rám arcod,
és megmenekülök.
Kép: Dreamstime.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás