Van, amit nem lehet félvállról venni.
„Akkor ezt te tényleg komolyan veszed?” – hangzott a kérdés, amelyre döbbent habogással válaszoltam. Biztos veled is előfordult már, hogy nem tudtál azonnal reagálni egy helyzetben, és utólag jutottak eszedbe a frappáns mondatok. Velem ez számtalanszor megtörtént már, ez a szituáció például évekkel ezelőtt játszódott le, de most valamiért mélyen belém hasított újra.
Hmmm, hogy komolyan veszem-e a hitemet? A vallást? És miért is? Miért veszem annyira komolyan, hogy szinte minden nap írok róla, lassan négy és fél éve? Miért veszem annyira komolyan, hogy ez az életem és a döntéseim középpontja?
A válasz igen egyszerű: mert igaz.
Mert ha keresztény vagyok, akkor hiszem, hogy Jézus tényleg(!) feltámadt a halálból. És ha feltámadt, akkor minden, amit mondott, igaz, és ezek után már nem lehet nem komolyan venni.
Ha ezt megértjük, ha ennek az igazsága olyan mélyen szíven talál minket, amilyen mélyen csak Isten tud, akkor először ráeszmélünk, hogy változtatnunk kell az életünkön. Ha találkozol Istennel, akkor többé nem tudod ugyanúgy élni az életedet. Jön a szelektálás időszaka, a bűnbánás időszaka, és bizony ez sok melóval jár. (Ezért is olyan divatosak azok a vallásos, ezoterikus gyakorlatok, amelyek nem követelik meg tőlünk, hogy a szívünkbe nézzünk és észrevegyük, hogy mi magunk vagyunk a probléma és a bűnös életünk. Az ilyesmi nem jár melóval, nem jár felelősséggel, egyszerű és trendi.)
De Jézus igazat mondott, nem egy csaló volt, nem egy egyszerű tanító, aki szép és üres mondatokat mondott. Jézus tényleg a boldog élet receptjét, a megváltás kulcsát kínálta nekünk és kínálja ma is. Nem lehet félvállról venni, és egyáltalán nem érdemes.
Még nem érkezett hozzászólás