Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az idei pünkösdi ünnepünk más mint az eddigiek. Most talán arra kaptunk lehetőséget, hogy még inkább felértékeljük az egyház szerepét, mint eddig.
Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy pünkösd ünnepe kicsit “eltörpül” karácsonyhoz és húsvéthoz képest, kicsit kevesebb a hangsúlya, még a hívő családok körében is. De a Szentlélek kiáradása ugyanúgy Isten ajándéka, mint Jézus Krisztus születése és feltámadása. Bár ez az ünnep a hálaadás mellett arra is ösztönöz, hogy cselekedjünk, hirdessük az örömhírt, vegyük ki a részünket az evangelizációból, de ha mélyebben belegondolunk, szolgálat nélkül nem állna fenn az egyház. A Szentlélek kiáradása és az emberi cselekedet elválaszthatatlan az egyház életében, mert Nélküle valójában tehetetlenek lennénk, de a Szentlélek sem elegendő önmagában az egyház fennmaradásához, emberi szolgálat nélkül.
A legfontosabb igent a papok mondták ki, amikor Isten meghívta őket erre a hivatásra, hiszen, ha ők ezt nem tették volna meg, vagy nem tennék meg, akkor elég nagy bajban lennénk. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egyház nem csak papokból áll, hanem mindenkiből: mindenkinek megvan a feladata a képességeihez és a lehetőségeihez mérten. Isten nem egyforma talentumokat osztogat, mindenkire nézve egyéni tervei vannak, és ehhez a mi egyéni elköteleződésünk, igenünk is kell. Pünkösd akár az elköteleződés ünnepének is tekinthető, amikor mi magunk is megújítjuk az ígéretünket Istennek arra a szolgálatra, amelyre elhívott, és hálát adunk azokért az ajándékokért, amelyekkel elárasztott. Hiszen a magunk erejéből sokkal kevesebbre lennénk képesek, mint gondolnánk: Isten Szentlelke az, aki vezérel minket és aki megadja az erőt a szolgálathoz, bármi is legyen az. Ha pedig nem ismertük még fel, hogy mire hív, akkor most ez az ünnep még aktuálisabb, hogy kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg Isten ránk vonatkozó terveit! Lehet, hogy nem azonnal, és csak apró lépésekben tárja fel előttünk, ezt bízzuk Isten időzítésére, de ha a Szentlélek vezetésére hagyatkozunk, akkor az csakis a jó irányba vezethet!
A Szentlelket bár a harmadik Isteni személynek tekintjük, de ez nem azt jelenti, hogy Ő kevésbé lenne jelentős, mint az Atya és a Fiú. A Szentlélek nélkül sokkal elveszettebbnek éreznénk magunkat, hiszen Ő az, aki megerősít, képességekkel ruház fel, segít ellenállni a kísértéseknek és segít növekedni az erényekben. Ő az, aki vezet az üdvösséghez vezető úton. Nemcsak az egyházat tartja egyben, hanem minden egyes emberben ott van, és segíti. Isten bármikor el tudja küldeni a Szentlelkét, hogy betöltsön, legyünk akármilyen lelkiállapotban, a jó hír az, hogy csupán kérnünk kell, és megkapjuk!
A koronavírus előtt talán bele sem gondoltunk, milyen lenne, ha nem lennének szentmisék, istentiszteletek nem lennének papjaink, szentségek. Hiszen ez mind természetes volt, és az ember csak akkor gondol bele, ha valóban rá is kényszerül, hogy „belekóstoljon” kicsit. Ez a mise-, és szentségböjt arra is megtanított, hogy adjunk hálát ezekért az ajándékokért, hiszen, mint tapasztaltuk, nem magától értetődőek. Ha az apostolok nem kapták volna meg a Szentlelket, nem kezdtek volna cselekedni, akkor ma sem lenne egyház, és nem lenne lehetőség szentmisére járni, szentségekhez járulni. Most különösen is adjunk hálát, hogy van á lehetőség!
Talán ezért más az idei pünkösd, mert mindenkinek frissek még az emlékek, hogy mit jelent az, hogy még ha a közelben van is a templom, nem vehetünk részt a szertartáson, nem ünnepelhetünk együtt, nem találkozhatunk személyesen és nem járulhatunk a szentségekhez. Megtapasztaltuk, mekkora a különbség aközött, amikor a négy fal közé beszorulva, egymagunkban, vagy jobb esetben családtagokkal néztük a közvetítéseket, és megküzdöttünk azzal, hogy valahogy próbáljuk meg fenntartani a figyelmet, sóvárogva a szentáldozás után, és aközött, amikor még ha maszkban is és különböző korlátozásokat betartva, de együtt ünnepelhettünk, közösségben.
Idén húsvétkor a közös ünneplés elmaradt, de most, pünkösdkor már újra együtt lehettünk, még ha nem is Csíksomlyón, ami sokak számára talán fájó lemondás, de a helyi templomainkban összegyűlhettünk! Adjunk hálát a Szentlélek kiáradásáért, az egyházért és a közös ünneplésért egyaránt! És nem utolsósorban: merjünk elköteleződni Isten mellett és igent mondani a ránk vonatkozó terveire!
Nagy Barbara
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás