Bese Gergő atya írásai a nagyhéten végigvisznek minket egy gyönyörű lelki utazáson: nagypéntek egyik fontos üzenete – a gyász és a fájdalom mellett – hogy keresztünket fel kell vennünk!
A mai napon nagypéntekeken a Megváltó áldozatáról emlékezünk meg. Nincs szentmise, a golgotai áldozat kerül a szemünk elé. Számos liturgia (paraliturgia) kapcsolódik a naphoz: Jeremiás siralmai, keresztút, az esti szertartásban pedig: passió, kereszthódolat, könyörgések és áldozás. Régen fekete miseruhában végezték a szolgálatot a papok, ma már pirosban, a vértanúság jeleként.
A mai nappal új értelmet nyer a kereszt. Míg korábban a szégyen, ma a dicsőség és tisztelet jeleként áll előttünk.
Maga Jézus volt az, aki a kereszt csúfságát a dicsőség fájává emelte főpapi beszédében:
hirdetésÉn megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. (Jn. 17, 4-5)
Ezért új értelmet nyer a mi kereszthordozásunk is. Nem büntetés, hanem próbatétel, elfogadás, felajánlás. Vésse mindenki jól a szívébe, nem mi hordozzuk a keresztet, a kereszt hordoz bennünket, a kereszt nem összetör, hanem felemel. Senki nem tudja elkerülni a saját keresztjét. Ki előbb, ki utóbb megérzi a súlyát. De a bölcs ember az, aki Krisztustól fogadja el. Őt nem lehet másképp követni!
„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.” (Lk. 9, 14) „és aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 23,27)
Jézus nem árul zsákbamacskát! Konkrétan elmondja az őt hallgatóknak mi az egyetlen módja, hogy tanítványai maradhassunk. Nem csak a jóban kell ott lenni a mesterrel, a gyógyítások, a nagy eszem – iszom vagy az ördögűzések alkalmával, hanem a megpróbáltatások idején is.
Ma amikor Krisztus velünk együtt szenved a pandémia idején, különösen is aktuálisak mondatai: vegyük fel keresztünket!
A teológia sokat foglalkozik a Messiás szenvedésével, csodálatos elmélkedések születtek ezzel kapcsolatban. A közös mindegyikben az, hogy Ádám vétke és Jézus áldozata összetartozik! Ádám a bűnbeesés következtében foglya, adósa lett a sátánnak, Krisztus azonban nem volt bűnös, nem volt adós, így ő ártatlanul elszenvedett halálával kifizette az adósságot, és legyőzte a halált.
Krisztus meghalt és feltámadt, nekünk azonban kettős feltámadásra van szükségünk. Az első feltámadásunkkal szabadulnunk kell a bűntől, a másodikban pedig bekövetkezik a test feltámadása. Az első sokkal nehezebb, mert a keresztség eltörli az ősszülők vétkét, de nem akadályozza meg, hogy bűntelenek maradjunk. Képesek vagyunk visszaesni, képesek vagyunk a kárhozatra is. Ebben viszont nagy szerepe van a szabadakaratnak.
Dönthetek úgy, hogy a jobb vagy a bal lator keresztjének irányába menetelek, de az idők végeztével csak egyetlen kereszt marad majd meg, a középső, mint az Emberfiának győzelmi jele, amely kettéhasítja az eget napkelettől napnyugatig és bevezeti a benne hívőket az Atya örömébe.
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás