Derült égből misestop! Megrökönyödve fogadtuk a hírt tegnap délelőtt: április 3-ig, nagyjából a Nagyhetet nyitó Virágvasárnapig az Olasz Püspöki Konferencia elrendelte egész Itália területén a nyilvános szentmisék bemutatásának és a temetéseknek a felfüggesztését. Ilyen súlyos a helyzet? – lehetne kérdezni – és kérdezi is Vértesaljai László jezsuita atya, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője.
Minthogy a „vörös zónának” tartott Lombardiában és Veneto tartományban tovább erősödik a járvány, az olasz minisztertanács elnöksége vasárnap úgy döntött, hogy hétfőtől április 3-ig megelőző célzattal elrendeli az összes polgári és vallási szertartás felfüggesztését. A közegészségügyi rendelet nemcsak érinti, hanem kötelezi is az olaszországi katolikus egyházat, sőt az olasz állam és a Vatikán állam közötti konkordátum jegyében a vatikáni városállamot is, ezért annak betartását mind az olasz püspöki konferencia, mind a Vatikáni Kormányzóság tudomásul vette és elfogadta. Az olasz püspökök szomorúan jelzik, hogy ezek a komoly megszorító lépések szenvedést okoznak a papoknak és híveknek egyaránt. Ugyanakkor a templomokat nem zárják be, hanem nyitva tartják a személyes imádság számára. A pápa római helynöke, Angelo de Donatis bíboros így indokolta a kormányrendelet elfogadását:
„A dekrétum elfogadását egyedül az az akarat motiválta, hogy ebben a szorongatott helyzetben a mi részünk az legyen, hogy hozzájáruljunk a közegészség megvédelmezéséhez”.
A Vatikán válaszát maga Ferenc pápa cselekedete mutatja, aki hétfőn reggel a Szent Márta-ház kápolnájában szokásos reggeli szentmiséjén lemondott a hívek és koncelebráló papok, általában 15-15 fős csoportjáról, és egyedül misézett. Igaz, hétéves pápasága után először történt, hogy a reggeli hetes miséjét interneten egyenes adásban közvetítették. Szóvivője révén azt is tudatta a pápa, hogy ezt a szokást ebben az időszakban megtartja, vélhetőleg a közösségi misézési tilalom feloldásáig. Ez azt is jelenti, hogy mint a római pápa, úgy a papok is mondhatnak úgynevezett magánmisét, ami csak annyiban más, mint a szokásos szentmise, hogy hiányoznak a hívek.
Hogyan, miként is fogadják a hívek ezt a fájdalmas döntést, hogy épp a Legszentebbről kell lemondaniuk, azt még nem tudjuk. Nagy segítség számukra, hogy az egyház nemzeti, egyházmegyei és sok helyen plébániain szinten is – a szokásosnál sokkal sűrűbben – közvetít olyan magánszentmisét, mint amit a pápa naponta bemutat, elsősorban az időseknek, a betegeknek és a karanténba helyezett személyeknek, mind a rádió, mind a televízió révén, és ma már a közösségi média lehetőségével direkt internetes közvetítéssel (streaming).
A járványok története bizonyos szempontból az emberiség története, főként az ó- és középkorban, jóllehet a világ legnagyobb járványát a föld lakossága éppen 100 éve, 1918-1920 között szenvedte át, amikor a spanyolnátha hihetetlen agresszivitással mintegy 50 millió ember halálát okozta. Nálunk a szerkesztőségi szobánkban az íróasztalom mellől rálátok az Angyalvár tetején a kardját hüvelyébe dugó Szent Mihály arkangyalra. Éppen csak visszatért pestisjárvány tisztogató munkájából, ahová Nagy Szent Gergely pápa és a római nép hívta 590-ben körmenettel és esdeklő imával. A pápaság történetében emlékezetes az első ferences pápa megválasztása 1288-ban IV. Miklós néven. A majd egy éven át húzódó választás során a nyári rekkenő hőségben járvány tört ki Rómában, ami szinte megharmadolta a választó bíborosok számát. Hatan meghaltak közülük, mire a konklávét elnapolták. Egyedül egy picenói bíboros, egy egyszerű, de annál okosabb ferences kardinális maradt a Városban, de a többi bíboros elmenekült a hegyekbe. Amikor a konklávét újrakezdték, azt a bíborost választották meg, aki egyedül maradt helyben az Urbsban.
Hogy mi ebből a tanulság? Talán csak a stabilitas loci: Járvány idején maradjunk a helyünkön, ne tekeregjünk. (A végén még meg sem választanak…)
Vértesaljai László atya
(A Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás