Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
Nem hinném, hogy én találtam fel a spanyol viaszt, de mostanában egyre sűrűbben tapasztalom meg az egészen hétköznapi helyzetekben is, hogy Istennel minden más. Más a perspektíva, mások a színek, mások az esélyeim, a reményeim. Egyszerűen minden más. Éppen ezért nagyon tudok azonosulni Szabó Balázs énekével, melyben arról énekel, hogy Istennel minden más, ezért mindent neki szeretne adni.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás