A középiskolában mindenki szitkozódott.
Káromkodás, szitkozódás, csúnya beszéd. Mindenki csinálta. Sportolás közben, a tanárok háta mögött, a buszon mindenki szitkozódott … beleértve engem is.
Mire a gimnázium feléig eljutottam, egyre komolyabban kezdtem venni Jézust, és rájöttem, hogy nem kellene ilyen ronda szavakat használnom. Tudtam, hogy az érett keresztények nem káromkodnak, de sajnos a káromkodás számomra normális lett, ezért nehéz volt megváltozni.
Hogy sikerült végül abbahagynom?
Imádkoztam. Kértem Istent, hogy változtasson meg, hogy segítsen nekem tisztelni Őt a szavaimmal is, hogy segítsen abbahagyni a káromkodást. Szinte azonnal válaszolt az imáimra, és a csúnya beszéd hamarosan a múlté lett.
Meg voltam győződve arról, hogy ha abbahagyom a káromkodást, akkor feltűnik majd az embereknek. Azt hittem, megkérdezik majd tőlem, hogy miért nem káromkodok, ami nagy esélyt jelentene számomra, hogy elmondhassam nekik, hogy keresztény vagyok.
hirdetésAz egyetlen kérdés az volt, hogy milyen gyorsan észlelik majd a nagy változást.
Miért nem elegendő csupán a káromkodás megszüntetése?
Osztályról osztályra mentem, és biztos voltam benne, hogy valaki majd félrehúz, és felteszi a kérdést: “Te miért nem káromkodsz?” Vártam egy napot … senki nem vette észre. Egy hetet vártam … senki nem vette észre. Egy hónapig vártam … még mindig senki sem vette észre!
Azt hiszem, azért nem vették észre, mert alapvetően nem igazán változtam meg. Igen, abbahagytam a káromkodást, de még mindig szerettem pletykálkodni, és még mindig kérkedtem a sportban elért eredményeimmel. Az igaz, hogy már nem beszéltem csúnyán, de a nyelvezetem még messze volt attól, hogy istentisztelő legyen.
Ekkor jöttem rá arra a nagy igazságra, hogy az istentisztelő nyelv többet jelent, mint nem káromkodni.
Pál apostol mélyen megértette ezt. Így ír a Kolosszeieknek szóló levél 3. fejezetének 8. versében:
„De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.”
Nem csak az ocsmány beszédet kell abbahagynunk. Pálnál is olvashatjuk, hogy Isten mindennel törődik.
Egy új beszédmód felfedezése
Szerencsére Pál nem fejezte be a levelet a 8. versnél, így folytatja a 12 -ben:
„Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”
Ez mindent megváltoztat. Ha meg akarsz szabadulni egy régi rossz szokástól, ne csak mondd magadnak, hogy megteszed, hanem cseréld le egy új szokásra.
Pál nem csak azt mondja, hogy hagyjunk fel a régi, bűnös viselkedéssel, hanem azt is, hogy Isten tiszteletéhez méltó szokásokat öltsünk magunkra.
Például, ha legközelebb valaki feldühít, ne csak annyit mondj magadnak: “Ne légy dühös!”. Ehelyett próbálj meg türelmes lenni velük, figyelj rájuk, könyörületes szívvel beszélj hozzájuk.
Az istentisztelő nyelv többet jelent, mint nem káromkodni. Azt jelenti, kedvesek a szavaink. Azt jelenti, alázatosak a szavaink. Azt jelenti, arra használjuk a szavakat, hogy másokat felemeljünk.
A gőg ellentéte nem a „nem gőg”, hanem az alázat. Nem csak abbahagyunk egy viselkedést, hanem annak helyére egy újat helyezünk. Mert az Istenért kimondott szavaink, a jóért kimondott szavak.
Fordította: Ward Henrietta
Forrás: fervr.net
hirdetés
