Mit jelent a „normális” az erkölcs területén? Lehetséges-e az objektív definiálás? Mi a normális a Bibliában?
A fogalmi gondolkodás az ember alapvető tulajdonsága. Nem véletlenül mondják, hogy egy nyelv megismerése egyben betekintést nyújt az azt beszélők gondolkodásmódjába is. Hogy életünk egyes jelenségeit mennyire vagyunk képesek megfogalmazni, megmutatja, hogy milyen mélységben tudunk gondolkodni az adott témáról. Ezért alkotja meg minden tudomány a maga szaknyelvét, hiszen minél mélyebben akarnak gondolkodni a tudósok vizsgálatuk tárgyáról, annál részletesebb, pontosabb megfogalmazásra van szükségük.
George Orwell híres regényében (utópiájában?), az 1984-ben zseniálisan szemlélteti a nyelv és gondolkodás összefüggését. Az elnyomó hatalom megalkotja az “újbeszél” nyelvet, amely többek között bizonyos fogalmak egyszerűsítését, általánosítását jelenti. A nyelv itt fontos eszköze az elmekontrollnak, hiszen nyelv és gondolkodás együtt változik. A különböző fogalmak jelentésének általánosításán, relativizálásán keresztül egyenes út vezet a felszínes, demagóg gondolkodáshoz, amely aztán könnyebben befolyásolhatóvá teszi az embereket.
Napjainkban a legnagyobb tartalmi változást, relativizálást az alapvető erkölcsi fogalmak szenvedték el. A jó, a rossz és az igazság például tipikusan olyan szavak, amelyek jelentése egyre kevésbé definiálható, mivel sokan igyekeznek az objektív jelentéstartalom helyett a relativitás irányába terelni őket. A norma, normalitás fogalmának jelentése pedig különösen is érdekes kérdés, hiszen alapvetően befolyásolja a jóról és rosszról alkotott képünket. Ha nem tudjuk pontosan definiálni a normálist, akkor alapvető erkölcsi kérdésekre sem tudunk választ adni. A kérdés tehát adott: minek alapján jelenthetjük ki bármiről, hogy normális?
Keresztény emberek erre a kérdésre a Bibliát hozzák fel, vagyis azt, hogy a “normálist” Isten parancsolatai adják elénk. Ezzel egyet is értek, de amint azt kezdjük el feszegetni, hogy miért pont ezeket a határokat kellene elfogadnunk, akkor egy “azért, mert Isten ezt parancsolta” -szerű indoklás még számomra is édeskevés. Isten ezeket a határokat szabta meg, rendben. De miért? Van bármi értelmes, logikus, mindenki számára belátható magyarázat arra, hogy miért normális az, amiket pl. a tízparancsolatban olvashatunk? Mit jelent a Biblia alapján az, hogy normális, és miért kellene épp a bibliai meghatározásokat elfogadnunk?
A bibliai parancsolatokban egy érdekes szabályszerűség figyelhető meg: Isten parancsolatai az életre, a békére és ezek fenntarthatóságára törekszenek, továbbá az embert egy közösség részeként értelmezik. Az egyes tetteket a Biblia ezért soha nem önmagukban, hanem az egyénre és a közösségre ható következményeik alapján vizsgálja. Ezek az alapelvek az egész Szentírásban megfigyelhetők.
“Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” (Mt 7,16-17)
Azokat a tetteket és gondolkodásmódokat nevezi bűnnek – vagyis célt tévesztettnek, abnormálisnak – a Biblia, melyek természetüknél fogva nem támogatják, vagy éppen veszélyeztetik az életre és békességre törekvés elvét.
Egy egyszerű gondolatkísérlet segítségével könnyen érthetővé válnak a fentiek. Gondoljunk el egy olyan társadalmat, amelynek minden tagja szigorúan azok szerint az elvek szerint él, amelyekről meg szeretnénk állapítani, hogy normálisnak mondhatók-e. Békés és hosszú távon is fenntartható, fejlődő társadalmat eredményeznének-e azok az elvek, vagy a békéhez és a fennmaradáshoz néha háttérbe kellene szorítani őket? Fennmaradhatna-e például egy tökéletesen individualista társadalom? Garantálni tudná-e a hosszútávú békét az egyéni érdekek mindenek felettisége?
A bibliai szemléletmódot Jézus ilyen módon formálta törvénnyé:
“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37-39)
Képzeljük el, hogy mindenki ezek szerint a parancsolatok szerint él. Ennél normálisabb, életre vezető utat még senki sem fogalmazott meg.
Forrás: TeológiaBlog, Jorsits Attila
Még nem érkezett hozzászólás