Egy keresztény híroldal alatt bizony rengeteg fajta vélemény találkozik: döntő többségük építő jellegű, mások nagyon jó kérdéseket vetnek fel, de akadnak, akik csak kötözködnek és civakodnak. Róluk, de nem csak nekik szól ez az írás.
Aki aktívan követi a 777 oldalát, pontosan tudja, hogy hívei vagyunk a szabad véleménynyilvánításnak. Tabuk nélkül lehet hozzászólni a cikkekhez, kizárólag akkor kerül vélemény törlésre, ha az durván sértő vagy trágár, erre szerencsére nagyon ritkán kerül sor.
A vélemény párbeszédet szül, a párbeszéd érveket, az érvek pedig Isten mellett szólnak.
Számtalan pozitív példa bizonyítja az elmúlt másfél évben, hogy nagyon jó döntés volt nem moderálni a véleményeket, hiszen ezzel az evangelizáció, az örömhír terjesztésének útjába állnánk, holott pont azért hoztuk létre az oldalt, hogy elmondjuk: Isten téged is nagyon szeret. A szívmelengető történetek mellett azért jócskán látunk negatív példát, amelyek nemcsak a lelkesedésünket tudják néha csökkenteni, hanem a többi olvasóban is kérdőjelek fogalmazódhatnak meg, teljesen jogosan. Mert úgy érezzük, mintha egy kis homokozóban óvodások veszekednének.
hirdetésAmikor egy keresztény lenéz egy nem keresztényt
Katasztrófa. Nem tudok más szót találni arra, amikor egy keresztény magas lóról osztogat egy nem keresztény embert, csak azért mert ő nem hívő. Finoman fogalmazva sem egy jó evangelizációs eszköz. Mit gondolhat vajon egy nem vallásos, a kereszténységről még nem sokat tudó ember: “Úgy akarnak majd hozzám is szólni, mintha másodrendű lennék? Jézus ezt tanította nekik, hogy legyenek előítéletesek?”
Sziklaszilárdan hiszem, hogy egy keresztény soha nem szólhat le valakit azért, mert az illető nem hívő.
A jó és a rossz ember közötti határvonal nem a keresztény-nem keresztény vonallal egyenlő!
Ha valamit keresztényként meg kell tanulnunk, akkor az a mások felé forduló szeretetet, odaadás és alázat. Kereszténynek lenni nem azt jelenti számomra, hogy lefelé köpködve ítélem meg a másikat, hanem egy felemelő küldetést: az életemmel és a tetteimmel bebizonyítani, hogy Krisztus követése a válasz. Mindenre: örömre, bánatra, feladatra. Megmutatni a másiknak, hogy van Valaki, aki a gondodat viseli. Hatalmas felelősség és kincs ez: megkapni azt a kegyelmet, hogy Isten szeretetét felismered és ez a szeretet tűzként lobog benned, hogy átadd másoknak.
Tökéletesen ellentéte ez minden lenézésnek.
Amikor keresztények civakodnak
Ha az előbbi pontnál a katasztrófa jelzőt használtam, akkor itt még nehezebb a megfelelő jelzőt megtalálni. Annyira tiszta és egyértelmű üzenetet kaptunk:
„Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást”
Tipikus krisztusi üzenet: világos, egyértelmű, és fantasztikus. Rengeteg olyan olvasónk van, akiknek az életében nem játszott idáig fontos szerepet a hit. Mindig elképzelem, hogy mit gondolnak, amikor egy-egy olyan kommentet olvasnak, ahol keresztények egymást ostorozzák banálisnak tűnő részletek miatt. “Ők akarnak engem meggyőzni, engem megtéríteni? Hát saját magukat sem tudják!” Ha nem lennék keresztény bizony lehet én is legyintenék, és az mondanám, hogy ez így teljesen hiteltelen. Arról a Jézusról beszélnek, aki új parancsot adott nekik, hogy szeressék egymást, erre meg utálattól vezérelve ócsárolják egymást.
Azért is fontos erről beszélnünk, mert ez tényleg szó szerint a hangos kisebbség: nagyon kevesen vannak, de nagyon sok kárt tudnak okozni. Nem az a baj, ha büszke vagy a felekezetedre, sőt! De ez még nem lehet ok arra, hogy a másikat földbe döngöld, kinevesd, mások előtt megalázd.
Mi csak egyféleképpen tudjuk a nekünk adott kincset, az örömhírt továbbadni: ha szeretettel viselkedünk mások iránt, ha ez a kiindulópontunk.
Lapátokat letenni!
Martí Zoltán
hirdetés
