Hogyan tudja az egyház örömhíre elérni a fiatalokat? Hogyan adjuk tovább a hitünket? Mit keres, és milyen egyházra vágyik az ifjabb generáció? Miben rejlik a kortársak szerepe? Ezekre a kérdésekre adott választ Fábry Kornél püspök atya a Magyar Katolikus Rádiónak adott telefonos interjúban.
A magyar katolikus püspöki kar november elején ad limina látogatást tett Rómában, melynek során felkeresték a dikasztériumokat (egyházi hivatalokat), és találkoztak XIV. Leó pápával is. A látogatás egyik témája az ifjúságpasztoráció volt. A Magyar Katolikus Rádió Fábry Kornél püspök atyát kérdezte a tárgyban.
Püspök atya mindenekelőtt kiemelte, hogy az egyház ifjúsággal való kapcsolattartásában nagy szerepe van az iskoláknak, mivel nagyon sok egyházi iskola van és ezekben folyamatos a túljelentkezés. Ezt egy fontos lehetőségnek nevezte arra, hogy az egyház megszólítsa a fiatalokat, hogy találkozzanak egyáltalán annak realitásával, az örömhírrel.
„Amit látok, hogy a mai fiatalság nagyon sok mindent keres. Sok esetben az AI segítségével keresi az igazságot, de ugyanakkor nagyon éhezik – kimondva vagy kimondatlanul – a közösségre. Az egyház ebben tud segítségükre lenni, ezért szervezzük a nagy ifjúsági találkozókat: Nagymarost, Egerszalókot, a Forráspontot , ahol valós találkozás történik köztük és Jézus között.”
Megosztotta a hallgatókkal a tavalyi Forráspont tapasztalatát, ahol közel négyezren voltak, és amely után a visszajelzésekből az látszott, hogy ami leginkább megérintette őket, az a Jézussal való találkozás. „Valós lehetőséget kell adni arra, hogy az Eucharisztiában, a Szentségimádásban, a szentmisében, a szentgyónásban Jézussal találkozzanak. Azt látom, hogy nagyon keresnek a mai fiatalok, nagyon szeretnének kapaszkodókat találni, olyan biztos pontokat, amelyek alapján előre tudnak haladni az életben. És ez most nagyon megrendülni látszik azzal, hogy szinte folyamatosan azon kell gyötrődnünk, hogy amit hallunk, az igaz vagy nem igaz. Mi az igazság, mi a nem igaz.”
Kiemelte, hogy az egyháznak erre kell biztos fogódzókat nyújtani, amelyek igazságában a fiatalok biztosak lehetnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy „ma nagyon nehéz hosszú távon gondolkodni, és
az egyház pont erre hív, hogy a mi célunk az örök élet, és nem adhatjuk alább.
Ezért fontos az, hogy az igazságot elvigyük a fiataloknak, amit ők nagyon keresnek. A mai fiatalokban ott a nyitottság, és elérésük épp a kortársaikon keresztül lehetséges. Azt látom, hogy a mostani alfa generáció számára nem tekintély az, ha valaki idősebb. Az már tekintély, hogyha valaki lerakott valamit az asztalra. Gyakran egymást segítik tájékozódni a világban, úgyhogy itt
a hitüket már komolyan élő fiataloknak nagyon nagy szerepe van.”
Püspök atya szerint ezek a fiatalok meg tudják mutatni azt a fajta életet, amire a többieket is hívjuk, ezért fontos, hogy a kortárs katolikus keresztények úgy éljék az életüket, hogy az vonzó legyen mások számára.
„Azt gondolom, hogy ezt sokan nagyon jól csinálják. Komolyan veszik az életüket, komolyan veszik a hitüket, merik elhívni akár nem hívő barátaikat is egyházi rendezvényre, ahol aztán még több impulzust kapnak a fiatalok és
elindulhatnak a keresés útján, melyen még jobban megismerhetik azt az Istent, aki végtelenül szereti őket.”
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a fiatalokat az egyházi programok résztvevőiből azok aktív alakítóivá, tanúságtevőivé és a hit továbbadóivá tenni, püspök atya így válaszolt: „úgy, hogy bízunk bennük”.
Kiemelte, hogy milyen fontos a bizalom a fiatalok felé. Elmondta, hogy a Forráspont szervezésébe is nagyon sok ifjú kapcsolódik be. Ők maguk az önkéntesek, tanúságtevők, imádkozók, zenészek, tehát sokan közülük kapnak bizalmat az egyház részéről; ha szerepet, feladatot kapnak, akkor otthon érzik magukat.
„Ez a te helyed, ez a te egyházad, a te családod! És ez a legfontosabb, hogy nem vendégként vannak ott. Mi vagyunk az egyház, minden egyes megkeresztelt ember – és benne a fiatalok is.
Ez a fontos, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat az egyházban.”
Ezt követően a riporter azt kérdezte, hogy milyen egyházra vágynak ma a fiatalok. Erre püspök atya első körben röviden, de velősen felelt: „hiteles egyházat szeretnének”.
Majd kifejtette: „azt, hogy olyan emberek vegyék körül őket, akiknek fontos a Krisztussal való kapcsolat, akik szeretik őket, akik készek szolgálni nekik. Ugyanakkor ők maguk is találjanak egy olyan helyet, ahol szolgálhatnak, ahol fontosak, ahol jelen vannak, ahol másoknak tudnak adni a sajátjukból. Azt látom, hogy a szeretet akkor tud növekedni, hogyha áldozatot tudunk hozni érte.
Az áldozatból táplálkozik maga a szeretet.”
Püspök atya szerint olyan egyházra van szüksége a fiataloknak, ahol tevékenyen vannak otthon, amit alakíthatnak, ahol elmondhatják a véleményüket. Ma már egy ilyen interaktív egyházról beszélhetünk, mert egyre több olyan műsor van, egyre több podcast, beszélgetés, ahol ők a főszereplők. Fábry Kornél szerint, ha ő most fiatal lenne, bizonyára annak örülne, ha az egyház más tagjai elfogadnák őt úgy, ahogy van, és segítenének előrehaladni az Isten-kapcsolatában. Ezért tartja fontosnak, hogy egymás hitéből is tanulhatnak a fiatalok, hogy látják egymás életét és azt mondják, hogy „na, ez nekem is kell”.
„Ezért szoktam őket bátorítani, hogy úgy éljék az életüket, hogy az vonzó legyen mások számára. És hiszem azt, hogy ha van feladatuk, ha a sajátjuknak érzik az egyházat, akkor otthon is fogják érezni magukat benne.”
Végül hozzátette: „azt gondolom, hogy ma külön küldetése az egyháznak, hogy visszahozza a fiatalokat az online világból az offline világba, ahol együtt lehet lenni időben, térben, lehet közös élményekkel gazdagodni: akár ima-élményben, akár Isten-élményben. Ha meg tudjuk teremteni ezeket a közegeket, legyen az egy hittantábor, egy alfa-kurzus, egy cursilló vagy egy ifjúsági találkozó, akkor otthon fogják magukat érezni, és ha ennek alakítói is, akkor meg pláne azt fogják mondani, hogy »na, ez a miénk«.”
Végül ezekkel a bátorító szavakkal fordult az ifjú generációhoz: „ez az egyház az ő egyházuk, ahogy Ferenc pápa mondta: »ti nem az egyház jövője vagytok, ti vagytok az egyház jelene«. Nagyon bízom benne, hogy egyre többen megtapasztalják azt, hogy itt itthon vannak, itt el vannak fogadva, segítünk nekik az életszentség útján előrehaladni és
minél inkább jól élik az életüket, annál inkább jellé válnak mások számára is.”
A teljes interjú itt hallgatható meg:
Reggeli riport | Magyar Katolikus Rádió
hirdetés
